Ma
tovább aludtam egy kicsivel, de az egyetem csengője felébresztett. Igen van az
egyetemi csengő, ami az órák kezdetekor és végekor (egészkor és óra tízkor)
cseng. Idáig elhallatszik. Pontosabban idáig a kínai nyelvi intézeté hallatszik
el, ami a hozzánk legközelebb lévő, az egyetemhez tartozó, nem kolesz épület, nem
magáé az egyetemé.
A
reggeli vihar közeledtéről már írtam az előző bejegyzésben. Szóval én még
időben felkeltem ma, hogy lássak egy kis napsütést. Aztán szédületesen gyorsan
beborult minden és azóta esik szinte folyamatosan, kisebb-nagyobb
megszakításokkal és eltérő erősségben. Megint tájfun emlegetnek. Nem tudom,
hogy elér-e minket, és ha igen milyen erősségű lesz. A mostani eső elég jó,
mert egy kicsit felfrissíti a levegőt. Néha már az is ki merem mondani, hogy
már nincs is annyira meleg.
Ma
is ebédpartnert kerestem, aki Daniela lett. Sok mindenből kimarad most, mert valószínűleg
a légkondik miatt nagyon megfázott, úgyhogy már az iskolához tartozó kis
korházba is elment. Ott kapott gyógyszert, amitől már jobban érzi magát. A
heves eső miatt eldöntöttük, hogy nem is megyünk le a völgy, csak itt eszünk
fent a kollégiumok menzáján. Ennek ellenére döntöttünk így, hogy ma is volt egy
orientáció. Elküldték viszont a programját és nem látszott valami izginek,
úgyhogy úgy döntöttünk, hogy ezt most kihagyjuk. Erre elindulás előtt pár
perccel jött egy email, hogy mégis felvettek minket kínai órákra, fizessük be
az árát és jelentkezzünk a blokkal. Nagyon megörültem neki, mert sajnáltam,
hogy nem tudok már ebben a szemeszterben elkezdeni nyelvet tanulni.
Lementünk
tehát ebédelni. A menza egy másik épületben, ott ahol a mindenes bolt. Több kis
étterem szerűségnek is van hely, de csak egy tűnt úgy, hogy nyitva van, ezért
odamentünk. Az ablaka felett csak mandarinul volt kiírva, hogy mit lehet kapni,
de sikerült a pultról elhoznom a menünek legalább egy részét angol fordításban
is. Nem tudom pontosan megfogalmazni a nevét és a jellegét annak, amit ettem,
de kb. ez volt: főtt csirkeszeletek dumplingokkal. Megrendeltem és várnom
kellett rá ezért megnézhettem a főzési folyamatot is, mert itt gyorsan megfőzik,
amit kérsz és te az látod is. A pult alatti részen volt egy nagy négyzet alakú
lefolyószerűség, amiben folyamatosan forrt a víz. A tetejét egy lappal fedték
le, amibe hat ugyanolyan lyukat vágtak. Kis nyeles kosárkákba pakolták be a
kért ételeket nyersen: a tésztákat (4 féle is volt, nem tudom mi volt köztük a
különbség), a dumplingokat és káposztát, amit mindenhez, de tényleg mindenhez
esznek. Erről már írtam korábban, hogy észrevettem, hogy mindenben van
valamilyen levél. Na, az káposzta lehet. Szóval hátrament a kiszolgáló férfi,
az egyik kosárkába bedobott 6-7 kisebb dumplingot és betette az egyik lyukba,
hogy megfőjön. Ameddig főtt másokat szolgált ki, de aztán folytatta az enyémet.
Vett egy mély tálat és az aljába egy a hátsó konyhába lévő hatalmas lábashoz
ment. Kimert belőle egy adag valamit, amiről később kiderült, hogy az egész
étel alja lesz, egy krumplis, répás, curry-s kb. főzelék alap. Furcsa, hogy
volt benne krumpli, mert itt azt nemigen eszik. Ezzel sétált ki és mert bele
egy adag csirkehúst. Az egyik kosárkából egy adag káposztát vett ki és azt is
belerakta. Majd jöttek a dumplingok. Kiöntötte az egész kosár tartalmát nekem.
És kész. Amikor megkaptam az ételt, a pulton mellette voltak szószok meg
aprított póréhagyma (amibe szintén szerelmesek). Az utóbbit még raktam bele.
Így hogy ezt mind írom, érzem az egész ízét a számba és olyan éhes leszek, hogy
nem igaz. Ez volt eddig az egyik legfinomabb dolog, amit ettem és a legolcsóbb
is. Kb. 380 Ft volt ez és a tál akkora volt, mint kb. 3 leveses tányér otthon.
Pálcikával kiettem minden finomat – a dumplingokban is hús volt, nem tudom
milyen hús és nem is akarom tudni, de ott is káposzta volt még benne-, aztán kanállal
kikanalaztam a maradékot. Ehhez pedig a szokásos ingyen tea, ami itt mangó ital
volt porból, de még az is jó volt. Komolyan kár, hogy holnap az orientáción
kapunk ingyen ebédet. Inkább fizetnék ezért.
Mivel
az egyetemi busz felső végállomása a menza mellett van, ez elég indok volt az
esővel együtt, hogy busszal menjünk le. Kinyomtattuk az iskola géptermében a
papírunkat, befizettük a pénzt és jöttünk is vissza a kínai centrumba az óra
beosztásunkért. Kitöltöttünk egy jelentkezési lapot, tehát megint le kellett
írni a kínai nevemet, ami megint úgy nézett ki, mint egy 3 éves krixi-krakxi
rajza, leadtuk a csekket és mehetünk órára hétfőn.
Leyla
ezek után szívesen hazajött volna, hiszen ahogy írtam, a nyelvi intézet 2-3
perc gyaloglás a kolesz épületektől, de megbeszéltük reggel, hogy ma elintézzük
a kínai pecsétjeinket. Azt hiszem erről még nem írtam, úgyhogy leírom (ha írtam
már akkor elnézést). Itt mindenkinek van egy személyes pecsétje. Ez az kb. az
aláírásod része. A neved van rajta kínai írásjelekkel. Szerződéseknél kell
használni, az aláírás mellett. Nem kötelező, például a bankban is elnézték
nekünk, hogy nem volt, csak kétszer kellett mindent aláírni. Szerződéskötéseknél
kérik leginkább, de személyes tárgy is, hiszen a nevünk van rajta és gondolom
itt elég ritka a névismétlődés. Tehát gondoltuk csináltassuk meg. Elmentünk a
TO-ba, hogy megkérdezzük, hogy hol lehet ilyet csináltatni.
(Sztori
a sztoriban: a kérdésünkre egy kérdéssel válaszoltak: ki a buddy-tok? Itt
minden külföldi diák kap egy buddy-t, aki az egyetem egy helyi diákja. Ő segíti
a külföldit. Elmegy vele hivatalokba, megmutat neki éttermeket, boltokat, a
reptéren is várhat téged stb. Szóval segít beilleszkedni. De ilyen buddy-t csak
a cserediákok kapnak, a diplomát itt szerzők nem. Persze, aki két vagy több
évig van itt annak ilyenre nincs szüksége, csak annak, aki 6 hónapot van itt.
Értem, hogy nekik kevesebb az idejük, nincs mindent idejük felfedezni meg
minden, de ez eléggé rossz nekünk. Szóval a buddy-nkat kellett volna ilyenről
megkérdezni. Azt, aki nem létezik).
Az
egyik TO-s lány segített nekünk. A térképen megjelölte, hogy a campus-on belül
is van egy kis áruház szerűség (igen itt minden van). Már elmentem mellette, de
nem tudtam, hogy mennyi mindent lehet ott csinálni, csak azt tudtam, hogy van
ott egy fodrászat. Abban az épületben van férfi és női fodrászat, optikus és
egy sportruházat bolt is, ami egyben kulcs- és nyomdakészítő is. Ebbe a boltba
mentünk be. A kirakatot nézegettük meg mielőtt beléptünk. Ott különféle mintájú
és alakú pecsétek voltak kirakva. Az alap egy egyszerű fa tégla alakú. Leyla
olyat vett, de én meg akarom őrizni ezért gondoltam, hogy már az elején egy
szebbet csináltatom. Többet végignézegettem, ameddig én is egy téglaalakút
választottam, vajszínűt, aminek az egyik oldalára egy havas, kínai stílusú
tájkép van festve. Drágállottam egyik kicsit, főleg, hogy a gravírozásért is
fizetni kell, de gondoltam legyen egy szép pecsétem. Kérdeztük, hogy mennyi
lesz. A nő pedig az alján lévő árat mutatta. Erre próbáltuk magyarázni, hogy
OK, de az egész együtt. 1-2 perc múlva megértettük: a gravírozás benne van a
pecsét árában. Így viszont szerintem teljesen megérte. Kérdeztük, hogy mikor
lesz meg és kiderült, hogy már holnapra. El is akarok menni érte még orientáció
előtt. Remélem, adnak hozzá valami jó dobozt és akkor minden rendben lesz.
Most
itthon vagyok, ezeket írogatom, végül is ennyi.
Ma
azt terveztem, hogy elmegyek is csinálok pár képet az egyetemről és a campus-ról,
de az eső közbe szólt. Remélem pár napon belül ez is sikerülni fog.
Egybe elolvastam az egészet (kivéve az elsőt mert azt rögtön elolvastam azután h linkelted a blogot) eszmélelten jó, nagyon tetszik :) alig várom h írj az egyetemről meg az órákról!!!
VálaszTörlés