2012. szeptember 14., péntek

Egy tökéletes ebéd részletei


Ma tovább aludtam egy kicsivel, de az egyetem csengője felébresztett. Igen van az egyetemi csengő, ami az órák kezdetekor és végekor (egészkor és óra tízkor) cseng. Idáig elhallatszik. Pontosabban idáig a kínai nyelvi intézeté hallatszik el, ami a hozzánk legközelebb lévő, az egyetemhez tartozó, nem kolesz épület, nem magáé az egyetemé.
A reggeli vihar közeledtéről már írtam az előző bejegyzésben. Szóval én még időben felkeltem ma, hogy lássak egy kis napsütést. Aztán szédületesen gyorsan beborult minden és azóta esik szinte folyamatosan, kisebb-nagyobb megszakításokkal és eltérő erősségben. Megint tájfun emlegetnek. Nem tudom, hogy elér-e minket, és ha igen milyen erősségű lesz. A mostani eső elég jó, mert egy kicsit felfrissíti a levegőt. Néha már az is ki merem mondani, hogy már nincs is annyira meleg.
Ma is ebédpartnert kerestem, aki Daniela lett. Sok mindenből kimarad most, mert valószínűleg a légkondik miatt nagyon megfázott, úgyhogy már az iskolához tartozó kis korházba is elment. Ott kapott gyógyszert, amitől már jobban érzi magát. A heves eső miatt eldöntöttük, hogy nem is megyünk le a völgy, csak itt eszünk fent a kollégiumok menzáján. Ennek ellenére döntöttünk így, hogy ma is volt egy orientáció. Elküldték viszont a programját és nem látszott valami izginek, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy ezt most kihagyjuk. Erre elindulás előtt pár perccel jött egy email, hogy mégis felvettek minket kínai órákra, fizessük be az árát és jelentkezzünk a blokkal. Nagyon megörültem neki, mert sajnáltam, hogy nem tudok már ebben a szemeszterben elkezdeni nyelvet tanulni.
Lementünk tehát ebédelni. A menza egy másik épületben, ott ahol a mindenes bolt. Több kis étterem szerűségnek is van hely, de csak egy tűnt úgy, hogy nyitva van, ezért odamentünk. Az ablaka felett csak mandarinul volt kiírva, hogy mit lehet kapni, de sikerült a pultról elhoznom a menünek legalább egy részét angol fordításban is. Nem tudom pontosan megfogalmazni a nevét és a jellegét annak, amit ettem, de kb. ez volt: főtt csirkeszeletek dumplingokkal. Megrendeltem és várnom kellett rá ezért megnézhettem a főzési folyamatot is, mert itt gyorsan megfőzik, amit kérsz és te az látod is. A pult alatti részen volt egy nagy négyzet alakú lefolyószerűség, amiben folyamatosan forrt a víz. A tetejét egy lappal fedték le, amibe hat ugyanolyan lyukat vágtak. Kis nyeles kosárkákba pakolták be a kért ételeket nyersen: a tésztákat (4 féle is volt, nem tudom mi volt köztük a különbség), a dumplingokat és káposztát, amit mindenhez, de tényleg mindenhez esznek. Erről már írtam korábban, hogy észrevettem, hogy mindenben van valamilyen levél. Na, az káposzta lehet. Szóval hátrament a kiszolgáló férfi, az egyik kosárkába bedobott 6-7 kisebb dumplingot és betette az egyik lyukba, hogy megfőjön. Ameddig főtt másokat szolgált ki, de aztán folytatta az enyémet. Vett egy mély tálat és az aljába egy a hátsó konyhába lévő hatalmas lábashoz ment. Kimert belőle egy adag valamit, amiről később kiderült, hogy az egész étel alja lesz, egy krumplis, répás, curry-s kb. főzelék alap. Furcsa, hogy volt benne krumpli, mert itt azt nemigen eszik. Ezzel sétált ki és mert bele egy adag csirkehúst. Az egyik kosárkából egy adag káposztát vett ki és azt is belerakta. Majd jöttek a dumplingok. Kiöntötte az egész kosár tartalmát nekem. És kész. Amikor megkaptam az ételt, a pulton mellette voltak szószok meg aprított póréhagyma (amibe szintén szerelmesek). Az utóbbit még raktam bele. Így hogy ezt mind írom, érzem az egész ízét a számba és olyan éhes leszek, hogy nem igaz. Ez volt eddig az egyik legfinomabb dolog, amit ettem és a legolcsóbb is. Kb. 380 Ft volt ez és a tál akkora volt, mint kb. 3 leveses tányér otthon. Pálcikával kiettem minden finomat – a dumplingokban is hús volt, nem tudom milyen hús és nem is akarom tudni, de ott is káposzta volt még benne-, aztán kanállal kikanalaztam a maradékot. Ehhez pedig a szokásos ingyen tea, ami itt mangó ital volt porból, de még az is jó volt. Komolyan kár, hogy holnap az orientáción kapunk ingyen ebédet. Inkább fizetnék ezért.
Mivel az egyetemi busz felső végállomása a menza mellett van, ez elég indok volt az esővel együtt, hogy busszal menjünk le. Kinyomtattuk az iskola géptermében a papírunkat, befizettük a pénzt és jöttünk is vissza a kínai centrumba az óra beosztásunkért. Kitöltöttünk egy jelentkezési lapot, tehát megint le kellett írni a kínai nevemet, ami megint úgy nézett ki, mint egy 3 éves krixi-krakxi rajza, leadtuk a csekket és mehetünk órára hétfőn.
Leyla ezek után szívesen hazajött volna, hiszen ahogy írtam, a nyelvi intézet 2-3 perc gyaloglás a kolesz épületektől, de megbeszéltük reggel, hogy ma elintézzük a kínai pecsétjeinket. Azt hiszem erről még nem írtam, úgyhogy leírom (ha írtam már akkor elnézést). Itt mindenkinek van egy személyes pecsétje. Ez az kb. az aláírásod része. A neved van rajta kínai írásjelekkel. Szerződéseknél kell használni, az aláírás mellett. Nem kötelező, például a bankban is elnézték nekünk, hogy nem volt, csak kétszer kellett mindent aláírni. Szerződéskötéseknél kérik leginkább, de személyes tárgy is, hiszen a nevünk van rajta és gondolom itt elég ritka a névismétlődés. Tehát gondoltuk csináltassuk meg. Elmentünk a TO-ba, hogy megkérdezzük, hogy hol lehet ilyet csináltatni.
(Sztori a sztoriban: a kérdésünkre egy kérdéssel válaszoltak: ki a buddy-tok? Itt minden külföldi diák kap egy buddy-t, aki az egyetem egy helyi diákja. Ő segíti a külföldit. Elmegy vele hivatalokba, megmutat neki éttermeket, boltokat, a reptéren is várhat téged stb. Szóval segít beilleszkedni. De ilyen buddy-t csak a cserediákok kapnak, a diplomát itt szerzők nem. Persze, aki két vagy több évig van itt annak ilyenre nincs szüksége, csak annak, aki 6 hónapot van itt. Értem, hogy nekik kevesebb az idejük, nincs mindent idejük felfedezni meg minden, de ez eléggé rossz nekünk. Szóval a buddy-nkat kellett volna ilyenről megkérdezni. Azt, aki nem létezik).
Az egyik TO-s lány segített nekünk. A térképen megjelölte, hogy a campus-on belül is van egy kis áruház szerűség (igen itt minden van). Már elmentem mellette, de nem tudtam, hogy mennyi mindent lehet ott csinálni, csak azt tudtam, hogy van ott egy fodrászat. Abban az épületben van férfi és női fodrászat, optikus és egy sportruházat bolt is, ami egyben kulcs- és nyomdakészítő is. Ebbe a boltba mentünk be. A kirakatot nézegettük meg mielőtt beléptünk. Ott különféle mintájú és alakú pecsétek voltak kirakva. Az alap egy egyszerű fa tégla alakú. Leyla olyat vett, de én meg akarom őrizni ezért gondoltam, hogy már az elején egy szebbet csináltatom. Többet végignézegettem, ameddig én is egy téglaalakút választottam, vajszínűt, aminek az egyik oldalára egy havas, kínai stílusú tájkép van festve. Drágállottam egyik kicsit, főleg, hogy a gravírozásért is fizetni kell, de gondoltam legyen egy szép pecsétem. Kérdeztük, hogy mennyi lesz. A nő pedig az alján lévő árat mutatta. Erre próbáltuk magyarázni, hogy OK, de az egész együtt. 1-2 perc múlva megértettük: a gravírozás benne van a pecsét árában. Így viszont szerintem teljesen megérte. Kérdeztük, hogy mikor lesz meg és kiderült, hogy már holnapra. El is akarok menni érte még orientáció előtt. Remélem, adnak hozzá valami jó dobozt és akkor minden rendben lesz.
Most itthon vagyok, ezeket írogatom, végül is ennyi.
Ma azt terveztem, hogy elmegyek is csinálok pár képet az egyetemről és a campus-ról, de az eső közbe szólt. Remélem pár napon belül ez is sikerülni fog.

1 megjegyzés:

  1. Egybe elolvastam az egészet (kivéve az elsőt mert azt rögtön elolvastam azután h linkelted a blogot) eszmélelten jó, nagyon tetszik :) alig várom h írj az egyetemről meg az órákról!!!

    VálaszTörlés