Ma
nem csináltam különösebben semmit csak a nagy költözésre készültem és pakolásztam.
Olyan nehéz mindent, sőt még többet, visszagyömöszölni ugyanazokba a táskákba.
Kicsit hazamenés érzésem van. Ilyen vége a vakációnak és most összepakolok és
hazamegyek. De ott legalább egy szoba vár ahol már kipakolhatok és otthon
érezhetem magam. Estefelé mentünk be Taoyuan-ba, amiért már hetek óta rágtam a
szobatársam fülét.
Olyan
furcsa volt, amikor kiléptünk a koleszból. A csendesnek mondható utca, ahol
alig van forgalom a nagy úthoz képest, ahol a buszom jár, teljesen tele volt
autókkal. Szinte dugóban álltak. És a megszokotthoz képest sokkal több ember is
volt. Megint valami történik, amiről nekem nem szóltak. Nem, komolyan, nem
tudom mi történhetett. Lehet, hogy péntek este lévén mindenki ment valahova.
Utoljára mentem befelé a busszal.
A
végállomáson szálltunk le és elkezdtünk visszafelé sétálni azokban az
utcácskákban, ahol a busz hazafelé visz. A gyalogosoknak fenntartott járda rész
és árkádok itt még keskenyebb volt, mint Tajpejben. Itt is néztem magamnak
gumicsizmát, de nem volt. Lehet, hogy még nem készülnek az őszre. Majd egy
táskaboltba vettem egy nagy „hajléktalan táska” stílusú táskát (csak ez cuki
pandás és nem csíkos, mint azok), hogy belepakoljam a dolgokat, amik esetleg
kimaradnak máshonnan, a párnámat és a takarómat. De az a táska sajnos csak a
következő boltig maradt üres. Nem tehetek róla, le voltak akciózva a rajzfilm
Avengers-ös papírzsebkendők. Bementünk a taoista templomba is, ami mellett
félelmetesen kanyarog a busz. Aztán pedig egy édességboltba, ahol magadnak
mérheted ki a cukrokat és a gumicukorkákat. Itt vagy drága volt minden vagy
becsomagolt cukorkák voltak és nem akartunk velük kockáztatni, így nem vettek.
Már a buszmegállóban álltunk visszafelé jövet, amikor megláttam egy nőt, aki
éppen a motorjára szállt fel, miután a mögöttünk lévő olcsó, mindenes boltban
vásárolt. Ágynemű volt nála, pontosan az, amit én most keresek, ezért nagyon
reménykedve, hogy nem most fog a busz elmenni, bementünk mi is oda. Sajnos nem
találtunk semmi érdekeset, de legalább éppen akkor jött meg a busz, amikor
kiléptünk.
Felszállva
megint hatalmas volt a tömeg, mert megint iskola idő vége felé jöttünk haza. És
a tegnapi bolond mutogatós nő is ott volt. Észrevett és megint valamit akart,
de szerencsére elsodort a tömeg. Ennyit a mai über izgalmas napomról.
A
szobatársammal egyébként megbeszéltük, hogy én is kijövök majd még ide pár
hónap múlva a nosztalgia kedvvért és őt meglátogatni, de ő is bejön majd
Tajpejbe.
Most
láttam, hogy a tegnapi bejegyzésemből kihagytam valamit. A bevándorlási
hivatalban az izraeli lányok és én egymást túllicitálva (vagy hogy mondják ezt)
anti-országimázs beszédeket tartottunk az osztrák lánynak. Annak ellenére, hogy
Tainan-ban időben megcsináltatta az ARC kártyáját, ki kell fizetnie a bírságot,
amit azokkal fizetetnek ki, akik nem igénylik megadott ideig a kártyát, mert
nem Tajpejben igényelte. Ezért teljesen kaotikusnak és felfoghatatlannak nevezte
itt az ügyintézéseket és az adminisztratív rendszer. Erre mondtuk, mi neki,
hogy ez ahhoz képest, ami nálunk itthon van maga a tökéletesség. Bent a
belvárosban van a bevándorlási hivatal, ahol kulturáltan, sorszámmal,
megszámozott kérdőívekkel és egy kis segítséggel is elintézheted az ügyeidet
egy angolul beszélő (OK nem az összes) hivatalnokkal. Nem tudom, hogy az osztrák
lány valaha is ellátogat-e Magyarországba vagy Izraelbe.
Bocsánat a kevés képért, de az árkádokban a emberek nyomtak volna agyon, ha többet megállok, az úttesten pedig a motorosok ütnek el.
Itt ilyen egy kis városka (persze ez még Új Tajpej város része,
nem egy kis falucska a hegyekben)
A templom
A szobatársammal a szobánkban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése