Bepótlás - Május - Benedict Cumberbatch és a dumpling-ok

Májusban nem sok izgalmas dolog történt. Az egyik ilyen nem izgalmas dolog – dehogyis nem az volt – az volt, amikor megtudtam, hogy a közelgő új Start Trek filmet egy majdnem életnagyságú hirdetéssel fogják hirdetni az egyik kedvenc színészemmel. Így kötelességből el kellett mennem a fiatalok negyedében, hogy én is láthassam, lefényképezkedhessek vele. Ez utána többször is megtörtént, mert májusban elég sokat voltam moziban, mindig a fiatalok negyedében, így többször is elzarándokolhattam. Itt is meg kell köszönnöm Eszternek, hogy elrángathattam és hogy az ilyen hülyeségeimben is benne volt.

Májusban fizettünk be Daphne-vel dumpling – a húsos tészta – készítő szakkörre is. Megtanították nekünk, hogy kell megcsinálni, bár elég sok mindent készen kaptunk. Készen volt a töltelék is és a tészták is formára voltak vágva, amiket meg kellett töltenünk. Így mi kb. annyit csináltunk, hogy bekanalaztunk egy kicsit a töltelékből, szakszerűen bezártuk a dumpling-ot és kész. Persze a szakszerűség egy idő után megszűnt és elindultak a ha-így-bezárom-akkor-is-egyben-marad-e-a-dumpling-om verseny és találódtak ki az olyan bezárási módszerek mint a fekete lyuk és a táska. (A fekete lyuk a végén tényleg az lett, mert ha szójaszószt öntöttem bele – mindegy, hogy mennyit – az a szójaszósz el is tűnt.) Ahogy mi csináltuk, a szervezők hordták is el az elkészült táskákat, hogy megcsinálják őket. Szinte minden kísérleti alany egyben maradt. Viszont egy másik problémával kellett szembesülnünk.

Mindegyik asztalnál kb. 7-9-en ültünk. Ami után megérkezett az első adag, amit közösen meg is ettünk, többen olyan 5-6-an mondták, hogy mennek. Pár perccel azután, hogy elmentek jöttek ki a konyhából egy második adaggal. Mi meg kérdeztük, hogy ez a miénk? Mondták, hogy igen és még azon kívül is kb. 50 darab van, ami még fő. Nem emlékszem mikor ettem utoljára annyit, de hoztam le dobozokat, amiben Daphne is vitt haza és én is végigkopogtattam a koleszt olyan emberek után, akiknek adhatnék.

Még egy említésre méltó dolog történt aznap. Nem nagy dolog, de az egész hetemet feldobta. Annyit ettünk, hogy sokat kellett rá innunk. Én mentem el a boltba inni venni. A boltban volt a rózsaszín egyetemi busz vezetője, aki szintén inni vett, de annyit, hogy nem tudta megtartani a hűtő ajtaját. Én tartottam meg neki, amiért megkaptam tőle az egyetlen köszönömöt, ami csak egy enyém. (Emlékezet frissítés: az egyik egyetemi kisbusz vezetője üvöltözve köszöni meg az embereknek, hogy a busszal utaztak, amikor leszállnak. De annyira üvöltve, hogy néha az épületekbe is behallatszik. Az iskolában persze nagyon híres, már része az egyetemnek. Szóval az az egyetlen köszönöm csak nekem szólt és úgy hangzott nem üvöltözve is, mint üvöltözve.)  

Bepótlás - Április - Kínai opera

Áprilisban az egyik diákcsoport kínai színházi estet tartott. Két ember külön jegyet is vehetett, amivel részt lehetett venni az előadáson, sőt beöltöztettek és megmutatták, hogy hogyan kell mozogni a színpadon. Én vettem meg az egyik külön jegyet. Megmondták, hogy mikor kell hol lenni, és hogy feszesebb nadrágba menjek. A nadrág végülis jó volt, csak a zokni nem mert színes zokniban mentem és az kilátszott a balerina szerű cipőből. Mert engem öltöztettek be a lány szerepére és a másik lányt, aki külön jegyet vett, a fiúnak. Először kifestettek. Eléggé gyorsan ment, kb. 20-25 perc alatt meg volt. Ezután kellett a színpadra kimennem, a többiek elé. Itt csinálták meg először a hajam. Egy nehéz parókát raktak fel – mondták, hogy nehéz lesz és húzta is rendesen hátra a fejem -, amit sikerült megszoknom. A paróka és a hajam közti részt pedig hosszú hajtincsekkel takarták el. Kiderült, hogy az igazi emberi hajból készült és hatalmas mennyiségű ragasztóanyaggal volt bekenve. Ezekből csinálták a göndörödő tincseket, amit a képeket is lehet látni. Majd jöttek a hajdíszek és végül a ruha következett. A ruha egy kék alsó részből állt, ami addig húztak, hogy alig kaptam levegőt. Aztán pedig egy kabátot adtak rám. Ezek közben a „műsorvezető” lány és fiú folyamatosan kérdezgettek, hogy milyen érzés stb.

Én a lány szerepét játszottam, nekem azt mutatták meg, hogy hogyan kell nőiesen tartani a kezemet és azt is, hogy hogyan egy képzeletbeli ablakhoz vagy ajtóhoz sétálnom és azt kinyitnom. A fiúnak öltözött francia lánynak a ló nélküli képzeletbeli lovaglást mutatták meg. Mondták, hogy a kínai operában nem szoktak sokféle díszletet és kellékeket használni, mindent a nézők fantáziájára bíznak. Ezután mehettem mindent levenni. Csak a smink maradt, amit én nem tudtam lemosni, mert volt smink lemosóm. Szerencsére sikerült kerítenem. 

Bepótlás - Április - Templomok

Áprilisban Eszterrel elmentünk Tajpej legnagyobb Konfucius templomába. Az előző, esős hétvégére terveztük ezt, de hát az eső miatt el kellett halasztani. A templom előtt macik egy csoportja áll, a fülüket, a szemüket vagy a szájukat befogva. Több különálló épületből és épületcsoportból állt. A kertje szép volt, egy idősebb néni, aki hivatalos vezető volt ott, elkezdte nekünk magyarázni a különféle jelentéseket meg ilyeneket. Az utca túloldalán egy nagyobb kert volt, tavakkal, szökőkutakkal és kis szobrokkal. A Konfuciánus templom mögött pedig egy taoista van, ami szintén hatalmas.