A pénteket csak megpróbáltam túlélni, mert ugyanannyira fájt a lábam, pedig
azt hittem, hogy akkor már jobb lesz. Kínai tanulás után este visszamentem
Beával Shilin-be. Igen, már, mint a tenyeremet úgy fogom ismerni azt a
környéket. Gumicsizmát nem sikerült vennem, mert amit kinéztem nem volt nagyobb
méretben. Ribizli levet ittunk és ettünk rizs pitécskét, amit rákos pitének
néztem az előző alkalommal. Vettünk hozzá csirkehúst is. Annyian vártak a
néninél, aki sütötte, hogy nem igaz. Ki voltak elé rakva hurkapálcán az ételek,
amiket a vevők raktak, hogy azt süsse meg nekik. De persze sorban álltunk a
póréhagymás baconért is, amik nélkül már nincs Shilin-i látogatás.
Szombaton korán keltem, hogy ott legyek a busz indulásánál, ami a sziget
szívébe, a Sun-Moon Lake-hez vitt minket. Nap-hold tó a neve, mert egy nagyobb
kör alakú tóból áll, amihez egy kisebb, szintén kör alakú tó csatlakozik: a nap
és a hold. Már előző nap becsomagoltam a táskába, amit Leyla-tól kaptam
kölcsön, mert nekem nem volt elég nagy hátizsákom vagy táskám, amibe
pakolhattam volna. Bár ő is befizette az utat, aztán mégis visszamondta, mert
még nem gyógyult meg addigra a lába.
Lentről indultak a buszaink, majdnem onnan ahonnan az egyetemi buszok.
Három nagy turista busz várt ránk. Már többen ott voltak, amikor odaértem. Meg
kellett keresnek a csoportomat, akikkel kb. végig együtt kellett maradnunk, és
akiket még nem ismertem, mert nem voltam ott az orientáción. A csoportvezetőm
egy japán fiú volt, aki itt született, és ha jól emlékeszem szinte végig itt is
élt. A másik vezetőn egy helyi lány volt, aki már nem is lehetett volna
helyiebb. Először csak fiúkat láttam a csoportomban. Egy belga srác volt
velünk, aki már évek óta itt él. Délen kezdett el kínait tanulni és ott senki
nem beszél angolul, így gyorsan megtanult. Most a Phd.-jét csinálja, és
politikai szövegeket olvas kínaiul hozzá. Egy holland srác is az én
csoportomban volt. Az a tipikus szépfiú volt: magas, szőke, sportoltam karcsú
(wow ez egy furcsa szó kombináció…. angolul jobban hangzott amikor Leyla-nak
meséltem az útról). Gondolom a szokásos sztereotípiák mondatták velem azt, hogy
biztos nem lesz rendes. Pedig nagyon is az volt, amin meglepődtem. Az olasz
srác volt még a csoportban, akit nem igazán ismertem meg és egy helyi fiú, aki
szintén nagyon rendes volt. Aztán még is megérkezett még egy lány. Az USA-ból
jött és nem nagyon barátkoztunk össze. Távolság tartó volt. Kaptunk egy
programfüzetet és egy kis nyakba akasztót a nevünkkel. A busznak a hátsó
részére ültünk, ami jó volt, mert itt nem ültünk olyan tömötten, kényelmesen
elfértünk, nem úgy, mint elől. Elindultunk és lassan ki is értünk Tajpejből. Mi
beszélgettünk egy kicsit, majd mindenki elaludt. Jó volt már Tajpejen kívül
lenni. Nem is tudom, hogy bírják azok, akik már régebb óta vannak itt és még
nem voltak a városon kívül.
Megálltunk egy kiállónál. Hát szebb volt, mint bármelyik autópálya melletti
otthon. Én nem mentem be, csak a parkolóban maradtam. Ebédre sütögetést,
barbeque-t ígértek. Hát én nem egészen így képzeltem el. Megálltunk egy épület
előtt, ahova bementünk. Először egy piacnak nézett ki. Aztán vettem észre, hogy
az épület után a hatalmas ponyvás sátrak alatt sütögetnek. Kb. ötven asztal
volt egy ilyen ponyva alatt, ahol 8-10 ember elfért. Csoportonként elfoglaltunk
egy-egy asztalt. Egy rendes grillrácsos sütőhely volt beépítve az asztalba, ami
alatt már égett a tűz. Mellette egy mélyebb vas tál volt egy kis gázsütőn.
Tálcán húsok, hurkapálcára felfűzött húsok és zöldségek voltak. Mondták, hogy
ha bármi elfogy, akkor a terem egyik végébe kell menni és újabb tálcát kérni
ugyanezekkel. Bekapcsoltuk a gázsütőt, vajat dobtunk a tálba és belekapartuk a
zöldségeket. A tűzre már egyből rakhattuk a húsokat. Volt sertés hús, hal pép
golyók, tofu, volt a rizs pitéből is. Mindenki azt forgatta, ami hozzá közelebb
volt. Már az elején megkérdeztük, hogy ki mit szeret, és ha abból elkészült valami,
akkor a tányérjára raktuk. Volt rizs, sült tészta (szerintem még nem mondtam,
hogy itt a sült tészta, az, amit mi kb. kínai tésztának hívhatunk- tészta zöldségekkel,
esetleg tojással). A holland srác mindenki tálkáját összeszedte és hozott tésztát.
A tálcák hamarosan elfogytak és fogalmam sincs, hogy hányszor ment el valaki
egy következőért, de legalább 6-7 tálcányi kaját megettünk. Tele ettük
magunkat, legalábbis én mindenképp. Volt tea, ami hamar elfogyott, mert az
egész sátorban csak két hordónyi volt ki állítva (itt kis álló hordókban van a
tea, abból kell csappal engedni). A terem másikvégében mások ültek, helyiek,
akiknek zenéltek, és akik táncoltak. Hamar teleettük magunkat.
A grillező sátrak mögött egy hatalmas virágos kert volt. Ez volt a hely
látványossága. A buszból kiszállva kaptunk oda jegyeket. Egy kis halas tó volt
a kert és a sátrak között. Fotózkodni lehetett a virágok között és a Holdbeli
tájat lehetett látni, ahogy a helyiek hívják. Ez egy hegy, ami természetes
folyamatok során úgy néz ki, mint egy holdbéli táj.
Egy holland lánnyal ismerkedtem meg a kertben. Volt merszünk 5 percre
elszakadni a csoportunktól és beszélgetni.
Visszamentünk a buszokhoz és elindultunk. A következő megállónk a paintball
pálya volt. Már régen akartam paintball-ozni. Többek között ezért is mentem el
erre az egészre. Egy férfi, aki később a játék bírója lett, elmondta a
szabályokat. Ez több időt vett igénybe, mint a játék, ami idegesítő volt, de
gondolom hasznos is, mert, ahogy mondta szemeket lehet ezzel kilőni és agyakat
roncsolni. Buszonként volt a játék, magyarul három csata volt, mindegyikben
egy-egy busznyi ember, két csoportra osztva. Én a második játékban voltam, így
megnézhettem az előttem lévőket beöltözni és játszani. A két csapatnak
külön-külön zászlaja volt és azt kellett egy megadott helyre lerakni,
természetesen miközben folyamatosan lőttek. Egy terepszínű kezeslábas volt
rajtunk. A mellkasunkat és a hátunkat egy mellvéd védte. Egy hátrafelé
fordított baseball sapka volt a fejünkön. A magyarázat szerint ez védte az
agyunkat. Hát nem tudom, nem szívesen bíztam egy egyszerű szövet baseball
sapkára az agyamat. Az arcunkat maszk védte, a kezünkön fehér kesztyű volt,
amivel könnyen letörölhettük a maszk üveg részét, ha arcon találtak, ami nekem
nagyon hasznosan jött. Kaptunk fegyvert és bele egy adag töltényt. A ruhák csak
egy méretben voltak, ami elég rossz volt. Én behúztam a hasam, hogy legalább a
derekamig fel tudjam cipzárazni, amiért ki is röhögött az egyik helyi dolgozó.
Féltem, hogy ezért be fog piszkolódni a ruhám, mert nem takarta semmi a pólómat,
csak a mellvéd. A csoportomat vezető helyi lány kétszer is belefért volna és
úgy nézett mi, mint egy az apja öltönyék felpróbáló kisfiú.
A pálya nem volt valami nagy. Sőt elég kicsi volt. Egy üresebb részből
állt, aztán egy-két kisebb fából, egy kisbuszból, egy újabb üresebb részből és
egy romos házfalból. Az én csapatom a faltalan üresterültről indult. Én a
szélső osztag tagja voltam, aki a kisbusz védelméből lőtte az ellenséget,
ameddig a középső csapatból kivált valaki és letette a zászlót. A kisbusz nem
takart eléggé és többször eltaláltak. A játék után való beszélgetésből derült
ki, hogy engem találtak el a legtöbbször. Találat érte a maszkomat, amit
megtöröltem, a lábaimat több is érte. Egy volt csak kellemetlen, ami a csípőmet
találta el. Mi nem váltottunk oldalt, mint a többi csoport, ami miatt mérgesek
voltunk. Azt mondták, nekünk az egy játék is olyan hosszú volt, mint nekik
kettő. Én ezt nem tudom megítélni, mert olyan adrenalin löketet kaptam, hogy az
egészre nem igazán emlékszem. Klassz volt.
A holland lány, Daphne, odaadta a kameráját, hogy fényképezzem le a
ruhában. Ő sérült meg a legkomolyabban mindenki közül. A csuklója felett kapott
lövést, ami olyan erős volt, hogy el kezdett vérezni. Több lány is a
narancsságra darabokat szedegette a hajából, mert azt nem védte semmi. Nagyon
sokan hatalmas lila foltokkal voltak tele, amik félelmetesen néztek ki, sőt
néha teljesen egymáson voltak. Nekem csak a csípő találatom helyén lett egy kis
piros folt, de az semmi nem volt. Az egyik srác fehér pólója lett csupa
narancssága folt, mert átázott az overálja.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése