Julcsi blog-ja: Nagy fehér ember akarni vissza pénz

Ahogy mindenki észrevehette, egyre ritkulnak a bejegyzések. Ez nem meglepő és mondhatnánk, hogy részben szándékos is (ami nem igaz). A suli kezdetével egyre kevesebbet mozdulok ki a campus-ból ahol szinte mindent megtalálok. Csak az óráimról folyamatosan írni pedig unalmas. Ezért úgy gondoltam, hogy heti egyszer-kétszer írok csak ezen túl bejegyzéseket. Persze ha valami izgalmasabb történik, akkor azt leírom.

Szombaton csak úgy elvoltam itthon. Kínai leckét írtam és olvastam a keddi kulturális órámra. Este a magyar barbaque-ra hívtak meg. Lassan elkészülődtem és a kis sértés hús szeleteimmel, amivel hozzájárultam a sütéshez elindultam. Mátéval megbeszéltük, hogy találkozunk, és együtt megyünk le. Ekkor mutatott meg nekem egy helyet, ahova biztos, hogy el fogok járni. A rozogább kolesz, tehát a 9-es épület aljában, a menzánál van egy kis beugró, ahonnan egy ajtó nyílik. Az ajtó mögött egy tágas helység, terem van, tanuló szoba. Padlószőnyegezett – le kell venni a cipőt, mielőtt belépünk – fotelekkel ellátott szoba. Oda bárki bemehet a koleszokból tanulni. Modernen és dizájnosan van ez egész berendezve, tehát nem egy szigorú tantermet kell elképzelni, hanem egy menő kávézót. Van kávé pult is, ahol lehet kávét csinálni, ha viszünk bögrét. Becsület kasszás rendszer van – vagyis itt úgyis mindenki annyit dob be amennyit kell – és csak 8 dollár (kb. 56 Ft) egy kávé. Külön teremben lehet nyomtatni, fénymásolni és gépeket is lehet használni. Még nem tudtam rendesen körbenézni, de nemsokára lemegyek és körbenézek.

Ezután leindultunk, hogy találkozzunk a többiekkel. Már akkor látszott, hogy sokan készülődnek a folyóparton sütésre. Bemenetünk a kék boltba, mert Máté még semmit nem vett, így ő is vett húst és mindketten vettünk sört. Hatalmas volt a tömeg. Sokan mások is innen vitték ki az alapanyagokat a BBQ-hoz. Hosszasan sorba álltunk és aztán indulhattunk. A sorban mögöttem álló öreg bácsi mondott nekem valamit, de nem értettem, ezért csak mosolyogva bólogattam rá.

A híd egyik lábához sétáltunk. Gondoltunk, hogy nem a város felöli végén leszünk, mert ott nem sütögetett senki, le volt zárva és egy ember mindenkit elküldött, aki ott akart letelepedni. Az egyetem felöli végén már rengetegen ültek. Nem láttuk a többieket ezért letelepedtünk valahova, mert gondoltuk, hogy még nem értek oda. Erre meglátjuk az egyik magyar lányt, aki éppen a barátnőivel találkozott. Ekkor derült ki, legalábbis nekem, hogy nem csak magyarok lesznek, hanem mindenki hozta a barátait is. Kivéve én, aki erről nem tudott.

Kiderült, hogy már többen is ott voltak, csak bent a sütögetők dzsungelében ezért nem láttuk meg őket. Összedobtuk a kajákat, hogy lássuk miből élünk. A tűzgyújtásban még nem segítettem, mert tudtam, hogy többet ártanék, ha segítenék. Közben a folyóparton kisebb gyerekek és idősebbek is tűzijátékoztak és petárdáztak. Az idősebbek és a felnőttek óvatosabbak voltak, de a gyerekek, olyan 8-10 éves fiúk, vadabbul durrogtattak. Nem tudom, hogy akarattal vagy véletlenül, de éppen magyarokkal beszélgettem, amikor kb. fél méterre sem tőlünk odadobtak egy petárdát. A fél fülemre kb. megsüketültem az este hátra levő részére. Amikor beindult a tűz, legalábbis az egyik grillezőben (a másikat nem sikerült végül beüzemelni, annak ellenére, hogy a szomszédos család egy női tagja nagyon kioktatóan folyamatosan segíteni próbált) akkor én kezdtem el sütni, mert már hiányzik a sütés-főzés. Nyitottam magamnak egy fincsi Taiwan sört és forgattam a húsokat. Akik már akkor ott voltak, amikor mi odaértünk, velük még sikerült megismerkednem, meg egy-két később jövővel, de azután szinte senkivel, mert már nem is tudtam számon tartani, hogy ki jött, kinek a barátja stb. Sütöttem a húsokat és sokszor nem láttam semmit a sok füst miatt, mert persze mind rám jött. Amikor valaki hozott valamit akkor odahozta, hogy én és mások, akik még velem sütöttek megcsináljuk. Amikor már azt hittem, hogy minden elfogyott, véletlenül belerúgtam egy szatyorba, ami a lábamnál volt. Belenéztem és még tele volt kajával. Meglepődtem és elkezdtem sütni. Voltak teljesen szokásos húsok, sertés hús szeletek, pácolt csirke szeletek, de eléggé szokatlanok is: volt az a rák pite, csak egészen kicsi, amit már többször ettem és nagyon szeretek. De a zacskóban, ami mondtam, volt egy kis tálca, ami egy szinte egész polip volt felfőzve nyársra. Azt már nem mertem megcsinálni.

Volt pálinka, amiből persze csak a magyarok kaphattak, mert már 3-szor annyi sem lett volna elég ennyi embernek. Mindenki kérdezte, hogy én ettem-e egyáltalán valamit. Szerintem én ettem a legtöbbet. Mindig volt valamit bekapnom a közös tálról, ahova a készeket raktam. Miután már tényleg nem volt semmit sütni meg már én is eléggé füst szagú lehettem, eljöttem a tűztől és megismerkedtem másokkal. Több embert is ismertem már, mert itt laknak a koleszba, vagy valamikor már összefutottunk az egyetemen.

Hamar eljöttem, mert nem nagyon éreztem jól magam és fáradt is voltam. Olyan jó volt 5 perc alatt hazasétálni. A szobatársam aznap nem aludt otthon, így más hosszú ideje először sötétben feküdtem le.

Másnap eléggé rosszul éreztem magam. Egy kicsit megfázhattam vagy pénteken az esőben sétálgatva vagy a hirtelen hőmérsékleteséstől, ami a hétvégén történt. Itthon maradtam, annak ellenére, hogy hívtak be a városba és aznap volt a holdünnep napja. Olvastam és kínait tanultam. Ami érdekes volt az nap az volt, hogy kiplakátoztak posztereket a holdünnepről a kollégiumba. Ott leírták, hogy mit is ünnepelnek akkor pontosan. Más néven ősz fesztiválnak is hívják, gondolom ekkortól számítják az ősz megérkeztét, ami legalábbis az időjárásban teljes mértékben észrevehető. Egy legenda is kötődik a fesztiválhoz, amiben egy hős lelő kilenc holdat a Földön látható tíz hold közül és csak egy marad. A hold sütiket is ezért hívják hold sütinek, mert hold alakúak. A sütikhez kötődik még egy legenda: a 15. században mongolok uralták Kína egy részét. A kínaiak lázadást szerveztek ellenük, az információt pedig ezekben a sütikben jutatták el egymáshoz. A mongolok nem tűnt fel semmi, mert közeledett a holdünnep, ezért többen csináltak és adtak egymásnak ilyen sütit, a mongolok pedig köztudottan nem szerették ezért nem ették és nem fedezhették fel az elrejtett üzeneteket. A tűzijátékokat néztem este az erkélyről, amiket a folyó mellől lőttek fel és a 101-t fényképeztem, amit holdakkal világítottak ki az ünnep miatt.

Hétfőn reggel visszamentem Christine-nel, a norvég lánnyal a Carrefour-ba, mert pénteken nem vettem meg magamnak mindent, amit akartam. Vettem egy ágynemű huzatot, ami nagyon cuki mosómedvés volt. Itthon kibontottam és kiderült, hogy a legfurcsább ágynemű garnitúra volt, amit életemben láttam. Volt benne egy lepedő és egy párnahuzat. Kérdeztem pár kínaiul tudó lányt, hogy mi van ráírva és azt mondták, hogy kínaiul sem lehet biztosan tudni, hogy mi is van a csomagolásban. Eléggé drága volt, úgyhogy elhatároztam, hogy visszaviszem kedden és megpróbálom egy magyarázni mi vele a baj és visszakérni a pénzemet.

Ebédelni a kolesz épületében lévő kávézóban mentünk. Azt hallottuk, hogy árulnak pizzát és meg akartuk kóstolni. Kiderült, hogy a pizza ott egy vastag szelet pirítós, amire mindenfélét raktak, tehát egy meleg szendvics. Ahogy Leyla mesélte, már észrevette, hogy itt nem mindennek az a neve, mint ahogy azt otthon megszokhattunk. Ő vett a Bo-vel szembeni étteremben sajtburgert, ami magyarul sajtos toast volt. Olyat, hogy hús, még véletlenül sem tartalmazott.

A kínai aznap nagyon jó volt. A tanár is észrevette már, hogy unjuk a folyamatos bemutatkozást egymásnak, ezért a rengeteg játék közül, amit a termében tart, adott nekünk pár bábot. A bábok egy kínai legenda szereplői, a majom királyé. Én a majom király tanítómestere voltam, így kellett bemutatkoznom és magamról mesélnek. A bábozás előtt pedig kis Disney figurákat adott nekünk és így kellett egymással beszélgetnünk. Én Malacka voltam. Eléggé érdekes beszélgetések születtek, pl. Hófehérke, barátod Micimackónak vannak testvérei?

A történelmi óra jó volt, mint mindig. Koxinga-ról beszéltünk, egy kínai hajósról, aki elfoglalta a hollandoktól a szigetet. Egy dokumentumfilmet is megnéztünk ezzel kapcsolatban. Novemberben pedig elmegyünk majd kirándulni Damsui-ba, ahol bicikliztünk hetekkel ezelőtt és megnézzük a történelmi részét.

Kedden reggel elindultam vissza a Carrefour-ba. Olyan korán elindultam, hogy azt hittem jóval nyitás előtt ott leszek. Szerencsére már kinyitottam mire odaértem. A vevőszolgálathoz mentem, ahol megkérdeztem a nőt angolul, hogy beszél-e angolul. Szégyenlősen mosolygott és rázta a fejét, hogy nem. Ekkor elkezdtem neki angolul mondani, hogy tegnap vettem ezt itt, mutogatva a blokkon a dátumot. Majd az ágynemű papírjára mutattam, amin egy szépen megágyazott ágy képe volt, a párnákra ott és mondtam kínaiul, hogy ez van, a lepedőre mutatva, ez van és a paplanra mutatva, hogy ez nincs. Ő erre a paplanra mutatott h ez nincs?. Közben az ujjaival kis x-et formált. Mondom igen. Aztán mondom, hogy én akar pénzem vissza kínaiul (ha jól tudom jelen időben, kijelentő mondatban nem ragoznak a kínaiban, ezért ez úgy hangzott, hogy akarom a pénzem vissza). Erre elmosolyodott elvette, lefénymásolta és lepecsételte a blokkomat és visszaadta a pénzem. Indulhattam vissza a campus-ba.

Befejeztem a keddi órám olvasni valóját és kínait is tanultam, mert dolgozatot írtunk szerdán. Nemrég kaptunk egy értesítőt, hogy a könyvtár több könyvét kiárusítják. Ezért Leyla-val hamarabb leindultunk az óránk előtt és megnéztük, hogy milyen könyveket lehet venni. Az árulás már hétfőn elindult, így több polc már teljesen le volt csupaszítva. Én két könyvet vettem végül. Egy nagy amerikai tankönyvet Nemzetközi kapcsolatok címen, amit azért vettem meg, mert annak ellenére, hogy három évig ezt tanultam, nincs szinte egy könyvem sem, ami ezzel foglalkozik. A tartalomjegyzéket végignézegetve pedig több olyan témával is foglalkozik, amit tanultunk az ELTE-n. Vettem egy mitológiai enciklopédiát is. Annyira meglepődtem a fizetésnél, mert az az ár is egészen jó volt, amit a könyvekre ragasztottak, a pénztáros lány pedig még kevesebbet mutatott. Bementünk a könyvtárba és ott tanultunk még egy darabig.

A keddi kultúra óra teljesen az előző heti ellentéte volt. Mintha kicserélték volna a tanárt. Először is megkérdezte, hogy érdekel-e valamelyik könyvem minket, meg akarjuk-e őket rendelni, mert nála xx kedvezményt kapunk rá. Az elején nem értettük, hogy 15 vagy 50% az a kedvezmény, mert ezek annyira hasonlítanak. Többen is rákérdeztek, hogy akkor melyik és mindig azt hallottuk, hogy 15. Majd a tanár, kb. 15 perc múlva átfogalmazta és azt mondta, hogy fél áron van. Erre gyorsan megtelt a rendelési lista. Az első könyve nem annyira érdekes. A sziget őskoráról és a bennszülöttekről szól. A másik viszont nagyon érdekel, mert Tajvan egészével fogalakozik 1987-tól kezdve.

Az órán a sziget földrajzi képével ismerkedhettünk meg. Nagyon érdekes volt, mert a tanár elmesélte, hogy hol járt már és mit érdemes itt megnézni. Úgyhogy kb. egy ingyenes utazási tájékoztató volt. Ezt vegyítette izgalmas történetekkel, többek közt bennszülöttektől hallottakkal. Az egyik kedvencem hajótörött európaiakról szólt. Az európaiak már több éve jelen voltak a szigetek, ölték és kihasználták a bennszülötteket, akik ez ellen nem tudtak semmit tenni. A sziget déli részén eléggé veszélyesek a vizek és több hajó is hajótörést szenvedett. Az egyik ilyen hajó legénységének egy részének sikerült kiúsznia a partra. Ott viszont a bennszülöttek lemészárolták őket. Ezzel álltak bosszút és a helyi szokásokat is tartották, mert itt bárkit szabadon meg lehetett ölni, aki törzs vadász terültére tévedt és nem menekült el időben. Ebből nagy nemzetközi ügy lett, mert ez már a 19. század közepe-vége felé történt. A törzs leszármazottai viszont ma is tudják a mészárlás minden részletét, mert szokás lett, hogy a bennszülöttek pontosan elmesélték a leszámozottaiknak, hogy hogyan is kínozták meg az európaiakat.

Este hazaérve a szobatársam mondta, hogy pszichológia órára az a feladata, hogy interjút kell valakivel csinálnia és velem szeretné. Mondom, OK, mikorra kell? Egy-két hét múlvára? Ő meg, hogy holnapra, csak eddig elfelejtkezett róla. Mi? Másnapra? Én pedig pont akkor feküdtem le. Megegyeztünk, hogy másnap megcsináljuk. Lefeküdtem. Erre az éjszaka közepén el kezdett ébresztgetni. Én nem tudtam, hogy mi történik. Mondta, hogy semmi, csak a gépemet szeretné elkérni, mert az övé lassú és szeretné írni az interjú leadandó részét. Ezért felkeltett engem olyan hajnal 2-3 körül. Lekeltem bekapcsoltam a gépem neki és beírtam a jelszót. Másnap reggel már korán elkezdett hangosan pakolászni, amire felébredtem. Ő meg kérdezni, hogy miért keltem fel ilyen korán, csak 8-kor szoktam felkelni. Azt hittem, hogy megölöm. Ő csapkodott mindent.

Már kb. 1-2 hete is felkeltem rá, de akkor az éjszaka közepén. Azt álmodtam, hogy kaptam egy kiskutyát, amit simogattam és szeretgettem, és ami kicsi nyüszítő hangokat adott ki közben. Felriadtam és észrevettem, hogy a hangot még mindig hallom. Kiderült, hogy a szobatársam adja ki ezeket a kis nyüszítő hangokat és ezt építettem bele az álmomba.

Szóval reggel csináltunk egy átmenti interjút. Képet is kellett csinálni, amire Leyla-t kértem meg. Az nem tetszett neki, mármint a szobatársamnak, ezért még egyet csináltatott. Kínaira tanultam, aztán pedig lementünk a völgybe Dani-val és Leyla-val ebédelni. A thai étterembe mentünk és olyan finomat ettem. Csirke falatkák voltak, citromos burokban, zöldségekkel és rizzsel. Utána valami édesre vágytunk és pont mellette volt egy gofriszerűséges, amiről már írtam. Itt viszont nem csak vanília pudingos és piros babos volt, hanem volt csokis is. Olyan finom volt az összeborított gofrik között olvadozó csoki kocka.

Felmentem és beültem a kínai terembe, hogy átnézzek még mindent. Megírtuk a dolgozatot és a tanár ki is javította, ameddig mi mást csináltunk. Jó lett, 94%-ot kaptam rá és ez a jegy más fontos, mert számítani fog a végső jegyünkbe, ami alapján elkezdhetjük majd a következő kínai szintet. Aztán a tanár, miután osztott még egy adag megmaradt hold sütit, játék fegyvereket, pisztolyokat, késeket, kézigránátokat és sí maszkokat vett elő. Megint be kellett magunkat mutatni, de kitalálva egy történetet, annak alapján, amilyen fegyverek jutottak nekünk. Én egy pisztolyt kaptam és David Lee néven olasz maffia tag voltam. Sajnos a szünetben nem vihettük magunkkal a fegyvereket, pedig többen már a közeli 7eleven kirablását tervezték. A szünet után a kínai intézet irodájának egyik titkárnője kopogott be egy kis kocsit tolva. Mondta, hogy a suli meg szeretne minket ajándékozni egy termosszal és válasszunk, hogy milyen színűt, feketét, kéket vagy pirosat szeretnénk. Ezek a termoszok itt méreg drágák. Tajvanon sok terméken már a csomagoláson rajta van az ár, a hátulján vagy az címkén. Ennek a termosznak is ott van és egy eléggé nagy összeg. Leyla pár napja nézegetett magának ilyen termoszokat és a legolcsóbb is olyan drága volt, hogy nem igaz. Komolyan lassan visszakapjuk a kínai órákért befizetett teljes összeget. Kaptuk ezt és már napok óta hold sütivel tömnek minket. Emellett meg ott van a tanárom, akit nagyon szeretek, és aki mellett nemsokára megtanulok kínaiul.

A módszertan óránk most is olyan unalmas volt, mint mindig. Most viszont nem rosszalkodtunk csak az iPhone-omat pötyögtettem végig a nagy unatkozásban. Hazaérve a szobatársam nem mondott semmit az interjúról, ezért leültem és Trónok harcát olvastam.

Ma el akartunk Leyla-val menni a piacra már végre, de most sem jött össze, mert meghívták messzire ebédre. Holnap viszont már tényleg lemegyek, ha jön, ha nem.

Mostam ma és eszembe jutott, hogy azt hiszem elfelejtettem leírni az előző heti mosásom élményeit (ha már írtam, akkor bocsánat). A múlthéten felmentem mosni. Öntöttem mosóport a mosógép dobjába, ahogy a leírás a gépen mondja. Erre látom, hogy valami fekete ott van a dob alján. Gondoltam valakinek az ottmaradt kis zoknija van hasonló. Benyúlok és az hirtelen megmozdul. Kirántottam a kezem és észrevettem egy hatalmas éjjeli lepkére hasonlító valami az, berepült a dobba és meg jól megszórtam mosóporral. Az egyik ruhámmal nyúltam be, kivettem és a földre tettem. Vergődött ott egy darabig, többször neki szalad a falnak és szerintem kimúlt. Azóta viszont minden mosógépet és szárítót megnézek használat előtt, nehogy egy újabb szívinfarktus érjen. Annyira nyitott az a felső tér, hogy bármi bárhova berepülhet.

Elkezdtem megenni a tájfun tartalékomat is, mert legalább így nem kell ebédre költenem és a tájfun szezonnak is lassan vége, úgyhogy nem éri meg tartogatni. Ma megjött az ösztöndíjunk is, úgyhogy holnap nyugodt szívvel mehetünk éjszakai piacozni, vissza Shilin-ba. Nekem még több mint elég pénzem van, de Leyla-nak már csak 50 dollárja (kb. 350 Ft) volt tegnap. Ő már eléggé várta a pénzt.

Szerencsére a betegségem is elmúlt, ami vasárnap és hétfőn még gyötört. Már csak a torkom fáj, de az már nem akkora baj.