Bepótlás - Március - Yingge

Eljött az idő egy kis újabb bepótlásra. Rövid tömör bejegyzéseket tervezek sok-sok képpel. Márciusban Daphne-vel és Tamara-val együtt elmentünk egy szokásos szervezett kirándulásra. Amikor meghallottunk, hogy a James Bond legújabb részét kell néznünk a buszon leszörnyülködtük magunkat, de aztán ebből lett az egyik legviccesebb dolog, amit valaha életemben csináltam: Daphne-vel kommentálni a filmet és kitalálni, hogy mit is mondhatnak, mert a hang nem jutott el hozzánk. Ki sem akartunk szállni a buszból. Tamara fáradt volt és kevésbé örült a mi egész buszra kiterjedő vihogásunknak.

Délelőtt kirándulni vittek. Az erdei séta közepén egy kisboltba botlottunk, ahol egy nyakkendős kutyával próbálták becsábítani a vevőket. Illetve egy kísértet házat is találtunk. Mivel mi külföldiek vagyunk és így gyorsabban sétálunk, a csoport elejére kerültünk, így kb. önjogulag mi dönthettünk, hogy merre megyünk. Már nem emlékszem, hogy a másik cél mi lett volna, de mi egy vízesést választottunk és szerintem jól döntöttünk.

Aztán ebédeltünk. Tamara el lett tőlünk különítve, a vegetáriánus asztalhoz került. Szerencsére egy srác is ült vele. Ha ő nem lett volna eléggé magányos lett volna, egyedül egy nagy asztalnál. Aztán egy híresebb városkába vittek, Yingge-be. Először egy sütis boltba mentünk be, ahol tök fincsi sütit ettünk. Aztán pedig a közelben lévő azt hiszem kerámia múzeumba. Régebbi tárgyaktól kezdve modern alkotásokig minden volt. A kedvencünk mégis a WC tévé volt, a WC kagylóba szerelt tévé. Nem volt itt sok időnk, így nem is néztünk meg mindent. Indultunk tovább, hogy odaérjünk a kerámiázáshoz.

Útközben egy férfivel találkoztunk, aki a kutyáját betanította, hogy egy felállított kamera mögött állnom és úgy nézzen ki, mintha fotót csinálna az errefelé járó emberekről. Ez persze mindenkinek tetszett, így legalább 20 percet töltöttünk, annak ellenére, hogy előtte meg siettünk. Nekünk nem tetszett a dolog. A kutya, és amit csinált olyan természetellenesnek és kényszeredettnek látszott. Inkább messzebb álltunk és ott beszélgettünk ameddig a többiek kivihogták magukat.

Vasúti sínek felett is átsétáltunk, hogy elérjük a város híres utcáját. Ekkor döbbentem rá, hogy ez annak a vonalnak a sínje, amivel Taoyuan-ba jártam ki és itt is megálltunk minden nap.

A kerámiázásnál el kellett döntenünk, hogy mit akarunk csinálni, bögrét vagy tálat. Én bögrét választottam. A forgó korong mellé ültettek és segítettek meg formázni azt, amit akartunk. Büszke voltam magamra, mert elég sokan nem figyeltek és az egész a ruhájukra pörgött ki. Én ezt megúsztam. Aztán az elkészült formát díszíthettük. Én fület csináltam rá és egy kis bocit a fülre és a csésze szélére. Sajnos, amikor hetekkel később megkaptuk a kész bögréket a boci eltűnt, csak a nevem maradt meg a bögrébe, amit beleírtam. Másokkal is ugyanez történt.

Aztán a híres utcácskán sétáltunk. A teáiról és a teáscsészéiről híres, amiket itt lehet venni. Mi is rengeteg teás és étkészletes boltba mentünk be. Emellett talán a Spongebob alakú gofri volt nap végének az egyik fénypontja.