Bepótlás - Április - Botanikus kert

Április elején a tajvaniak a sírseprési/ sírtakarítási ünnepet ünneplik, magyarul az ő – gondolom a taoista, de ebben nem vagyok biztos – halottak napját. A hosszúhétvégét kihasználva Eszterrel és Daphne-vel elmentünk a botanikus kertbe. Szeptemberben már jártam arra, de akkor már szinte minden elhervadt vagy sárgult, így mindenképpen vissza akartam menni tavasszal. Mivel a történeti múzeum mellett van, a múzeumba is bementünk, ahol már jártam szeptemberben. Egy másik szárnyában egy Michelangelo kiállítás volt, így a jellegzetesen kínai épület elé egy hatalmas Dávid szobrot állítottak, ami egy furcsa képet eredményezett. A botanikus kerttől nem ájultam el, de érdekes volt. Furcsa növényeket és fel-felbukkanó állatokat fotózhattam – ami macskák, békák és madarak fényképezését jelenti, plusz úszkáló halak, sokszor sikertelen felvételeit. A végén lázas természetfotósokkal találkoztunk, akik hason fekve fényképezték a füvet. Nem volt semmi érdekesebb növény a közelben, erről következtettünk a fűfotózásra. Aztán egy sushi étterembe rángattam a többieket, ha már volt egy a közelben.

A hétvégén az eső miatt nem lehetett sok mindent csinálni. Ami nem is volt nagyon baj, mert benti programot terveztünk, főzőcskézést. A dél-afrikai lány hívott meg magához, mert ő egy külön házban lakik, így persze van konyha és ott is lehetett aludni. Marta volt, Leyla, egy török fiú, a dél-afrikai lány és én. Egy külön kis busszal kellett felmennek hozzá, egy elzárt lakó közösségbe, ahova be sem engedtek minket, ameddig nem hívta fel Charmaine az őröket, hogy tényleg az ő vendégei vagyunk. Szép haza volt egy hegyes környéken, amit az eső miatt vastag ködfelhő és a közelben félbe maradt, régi stílusú lakóházak – vagy inkább „lakópaloták” – tettek félelmetesebbé. A ház szuper volt, tele cicákkal, amik nem nagyon barátkoztak velünk össze és a nappali egyik falával, ami teljesen üvegből volt. Nem lehetett semmit látni a köd miatt, így úgy tűnt, hogy nincs is sem alattunk, sem a közelünkben semmi. Persze én aludtam az ehhez a falhoz közel tolt kanapán, hogy végig arra gondolhassak, hogy mennyit eshetek majd lefelé, ha legurulok róla. Marta omlettet sütött, Leyla zöldséges ételt csinált, Charmaine pedig édességet, én pedig a szokásos tajvanosított töltött paprikát. Este filmeket néztünk.  

Másnap is hasonló idő volt és Charmaine győzködött is minket, hogy maradjuk még. Szerintem a csomó maradék mondatta vele. Nem, csak vicceltem. Bár nem a maradék mennyiségéről, annak ellenére, hogy aznap este is degeszre ettük magunkat és másnap ebédre is ezeket ettük.