December vége és Karácsony I.

Sajnos sokáig megint nem volt időm semmit írni, de most, hogy vége az egyetemnek, van időm bepótolni.

December 17-én hagytam abba. Aznap tartottam a történelem előadásomat, ami nagyon jól sikerült, és amin meg is lepődtem, mert nekem nem szoktak az ilyen előadások sikerülni. Aznap lehetett kínai különórákra jelentkezni. Engem sok minden érdekelt így többet is bevállaltam: kínai gépelést, kiejtést, kalligráfiát, szerencse-függő és kínai füzet készítést. Érkezés szerint osztottak be minket, de mivel hamar odamentünk, mindenki bekerült az órára, ami érdekelte.

Kedden a hazavihető vizsgámat kellett a tanáromnak elküldeni.

Szerdán bementem a városba, mert aznap vettem karácsonyi ajándékokat. Azt találtam ki, hogy mindenki ugyan azt kapja: egy pár meleg zoknit (ami itt a koleszba nagyon hasznos, hiszen a kolesz épülete is olyan, mint amilyennek az összes tajvani épültet mondják: hidegebb van itt bent, mint ott kint), egy kis kék sárkányos zöldteás csészét és egy szerencsét hozó cicát. Hazafelé csomagolópapírért ugrottam be és ez döbbentett rá, hogy itt még nincsenek az emberek készen erre az ünnepre. A papírtekercsbe otthon kb. egy ajándékom sem fért volna bele. Sőt itt sem így alapból két tekercset vettem és még le kellett mennem egy harmadikért.

Közben persze mindennap jártam kínaira. A csoportommal is egyre jobban összebarátkoztam, csak a koreai csaj nagyon furi. Néha olyan gondolatokkal rukkol elő a semmiből, hogy na.

Egy szokásos csütörtök után jött a várva-várt péntek, amikor végre megtehettem az, amire már olyan régen vártam: elmentem moziba. Először Leyla-val járkáltunk egy kicsit a városban. Ekkor lehetett az elkészült, egyetem emblémájával ellátott pulcsinkat átvenni, mert szerintem senki nem bánt meg, mert olyan vastag és meleg. A legjobb a hidegebb napokban és a már említetten hideg koleszban.

Bementünk Gongguan-ra a legközelebbi metró megállóhoz. Ott én meg javítattam a kicsit bibis iPhone-omat. Közben Leyla kabátot nézegetett magának és így sétáltunk be a boltba ahol megvettem a nyuszi füles pulcsimat. Ekkor következett be az, hogy elkezdtek rám férni – bár nem 100% kényelmesen, de majdnem – az itteni ruhák. A többi időt a boltban a szokásos felíratok olvasgatásával és az azokon való nevetéssel töltöttünk. A következő megállónk a város egy olyan környéke volt, ahol az interneten olvastam, hogy több akciófigura bolt van séta távolságára. Ott akartam megvenni a karácsonyi ajándékomat, de vagy semmi nem tetszett, vagy ami tetszett az nagyon drága volt. Összesen kettőbe mentünk el véletlenül találtunk egy harmadikat. Mindketten az easycard-unkra vettünk matricákat, amik itt nagy menők, hogy a kártya uncsi részeit is el tudják takarni. Az enyém Ironman-es.

Aznap IKEA-ba is el akarunk menni, mert tudtam, hogy ott lehet karácsonyi sütit venni és akkor legalább ennyi karácsonyi hangulat legyen. Mivel az IKEA-ba az akció figura boltokból csak metróval és átszállással tudtunk volna eljutni, annak ellenére, hogy közel volt, ezért elhatároztuk, hogy elgyalogolunk oda. Fogalmunk sem volt a város ezen környékéről, de én tudtam, hogy melyik irányba van az IKEA és csak elindultunk arrafelé, remélve, hogy majd kilyukadunk valahol. Sikerült megtalálnunk és a legjobb döntés volt gyalog menni, mert útközben belebotlottunk egy karácsony boltba, ahol csak karácsonyi dolgokat lehetett venni. Elég sok időd töltöttünk itt, hogy mint megnézhessünk és kiválaszthassunk egy-két egyedi karácsonyfadíszt, amit nem igazán tudnánk otthon megtalálni.

Elértünk az IKEA-ba. Amikor kijöttünk onnan (a keksszel, amit persze itt is árultak- éjjen a globalizáció!), éppen a munkaidő vége volt és felpakolva kellett betolódnunk a tömött metró kocsiba. A fiatalok negyedébe, Ximen-be mentünk moziba, IMAX-be, mert azt olvastam, hogy a Hobbit IMAX-es vetítései előtt leadják az új Star Trek film első pár percét. Már többen ott vártak minket, de még jöttek többen, így lettünk összesen tízen. Úgy terveztük, hogy előtte elmegyünk enni. Mondták, hogy a környék legjobb helyért megyünk. Amikor beléptünk, akkor láttuk, hogy főtt csirke részeket lehet ott kapni, ami nem nagyon keltette fel az étvágyunkat ezért inkább eldöntöttük, hogy kukoricát veszünk a moziba vacsora gyanánt. Megálltunk egy innivalósnál is, ahol szegény Sandy-nek, a helyi lánynak, akiről már többször írtam, és aki most is velünk volt több barátnőjével, kellett mindenkinek kérnie és persze mindenki más fajtát kért, más jég és cukor mennyiséggel. A jégről jut az eszembe, hogy aznap olyan meleg volt mit nyáron.

Szóval vettünk popcornt és bementünk a moziba. Sokan voltak – vagyis nem, de magyar moziközönség számához vagyok szokva. A szemüveg egy kicsit szoros volt, de a film nem volt rossz. Sőt nekünk nagyon is tetszett. Az egyetlen baj az volt, hogy a Star Trek első pár perce nem volt előtte, ami nagyon szomorú.

Szombaton be kellett menni kínaira, mert aznap tanultuk le a december 31-et. Aztán hivatalosan is elkezdődött a karácsonyozás. Daphne-vel találkoztam és egy új helyre mentünk a suli közelében, amit már sokan dicsértek. Egy kis kávézó az egyik étterem felett a suli bejáratától pár lépésre, kényelmes fotelekkel tele. Bailey’s-es kávét ittunk és az ott szaladgáló kutyát próbáltuk meg odacsalni és megsimogatni. Én Daphne-től egy szerencse malacot kaptam, aminek összecsavart üzenetet lehet a szájába rakni. Ekkor beszéltük, mert azt is, hogy következő héten felmegyünk Maokong-ra, ahol a teát ittuk korábban és megvesszük magunknak a teás készleteket, amikor kinéztünk.

Vasárnap reggel is fel kellett kelnem, mert a társadalmi órámmal múzeumba mentünk. Dani-val mentem be a városba, ahol először a város múzeumot néztük meg a 1947. február 28-én kitört forradalomról, majd átmentünk az állami múzeumba. Az előző jobban tetszett nekem, mert kaptunk vezetést és a kiállított tárgyak is érdekesebbek voltak. Majd átmentünk a másik múzeumba, ahol nekem nem működött az audio készülékem, így nem értettem mindent. A második múzeumnak volt vetítőterme, ahol a kiállítótermekbe való bemenet előtt megnéztünk egy filmet. Csak kínaiul volt, nem volt hozzá felirat, és ahogy már mondtam mindig korán kellett kelnem és a szobatársam miatt sem tudtam rendesen aludni, ezért elaludtam a filmen. A tanár persze észrevette és odajött hozzánk a film után. Szerencsére értette, hogy nem igen beszélünk, vagyis inkább csak én, kínaiul, ezért megértette.

Más alig vártuk, hogy mindenki befejezze a nézelődést és elindulhassunk, mert nagyon éhesek voltunk, hiszen a délután közepe volt már. Mivel közel voltunk az egyik olyan étteremhez, ami Máté mutatott a nyáron és nagyon ízlett nekem, elvittem oda Dani-t. Majd miután vettünk magunknak egy tejes teát, ezúttal nem bubble-okkal, hanem fűzselének nevezett zselével, ami hosszúkás, mint a fű, felszálltunk a buszra és elmentünk a sulihoz közeli metrómegállóhoz, mert karácsonyi ajándékot kellett vennem kínaira. Már hamarabb felvetettem kínain, hogy nem akarunk-e együtt is karácsonyozni vagy ilyenek, de nem nagyon volt rá senki vevő, ezért hagytuk az egészet. Erre a tanárnő egy pár nappal később megkérdezi, hogy csináljunk-e valamit karácsonyra és akkor már mindenki nyitott volt. Mindenki kihúzott egy nevet és annak az embernek kellett ajándékot vennie. Én a lengyel srác húztam és csokit és még több csokit és egy vicces zoknit vettem neki, aminek az alján egy ember van, és úgy látszik, mintha folyamatosan azon az emberen taposna, ahogy lép. Ellenség vagy valami hasonló jelentésű szó van mellé írva. (Erről már írtam korábban vagy nem?). Este találkoztunk Eszterrel és Beával, mert ezen a napon tartották a magyar karácsonyt is. Oda is ajándékot kellett vennünk, de nm tudtunk, hogy kié lesz és így nehéz volt. Én teát vettem és csokit. Oda menet vettünk innivalót és egy kicsit el is tévedtünk, de odaértünk.

Ott meglepetésemre az egyik csoporttársamat találtam, aki nem egyáltalán nem magyar, de gondoltam, hogy valaki meghívta. Vele beszélgettem a legtöbbet meg Eszterrel. Főztek nokedlit és csirkepörköltet. Az ajándékokat egy játék alapján osztottuk el. Mindenki kapott egy sorszámot. Ennek megfelelően vettünk el egy ajándékot vagy loptuk el egy másik ember ajándékát. Én egy dobozt választottam, amiben egy üveg nutella volt, ami itt kincsnek számít. Jól tudtam, hogy ha a játék további részében lapítok, akkor senki nem fog észrevenni és nem tudja a nutellámat ellopni. Az ajándékozás után többen is mondták, hogy akarták a nutellát, de elfelejtették, hogy ott van. Hamar hazaindultam, mert másnap, karácsony napján dolgozatot írtam kínaiból.

Karácsonykor elmentem kínaira. Utána karácsonyi ebédet szerveztünk. Az olasz étterembe mentünk el enni. Ott volt Marta, Leyla, Dani, Basak, a török lány és én. Jót ettünk és beszélgettünk. Basak hozott olyan porcukros török édességet, ami miatt biztos megutáltak mindeket az étteremben, mert minden porcukros lett. A miatt viszont biztos nem utáltak meg, hogy Marta ezelőtt még nem volt itt és annyira tetszett neki, hogy szinte mindennap ott evet ezután.  Mi Leyla-val ezt biztos nem csinálnánk, mert ez az étterem a drágábbak közé tartozik a környéken és biztos nem tudnánk ennyit kiadni kajára mindennap. Aztán jöttünk el, mert mindenkinek volt más programja a délutánra.

Én Beával és Eszterrel találkoztam. Gyorsan feljöttem az ajándékukért és miután találkoztam velük, felmentem hozzájuk. Nem nézett ki annyira lerobbantnak, mint ahogy mindig elmondták. Szerintem az a lakással a legnagyobb baj, hogy nem lakásnak épült, hanem szárító helységnek és csak később építették be lakásnak, hogy kiadhassák. Odaadtam az ajándékokat és elhatároztuk, hogy az olasz-görög étterembe megyünk enni. Komolyan miután megettem még egy nagy adag tésztás ételt pontosan úgy éreztem magam, mintha egy rendes karácsonyi vacsorán vettem volna részt. Azt hittem felrobbanok. Ezután feljöttem és kibontottam az otthonról jött karácsonyi csomagomat, miközben Skype-on beszéltem mindenkivel. Este a csomagba jött karácsonyi tea és az IKEA-s gyömbéres süti mellett karácsonyoztunk Marta-val és Leyla-val. Marta nem tudott ajándékokat elmenni venni, így mondta, hogy ne is adjuk oda, amit mi vettünk neki, de persze odaadtuk. Én Leyla-tól egy kis táskát kaptam, amit kinéztem magamnak, de akkor nem vettem meg, mert sokkalta érte a pénzt. Kis pénztárca, amibe mindent belepakolhatok, a hátulján meg van hely a mindenható kártyámnak.

Bocsánat, most nincsenek képek, de a következő bejegyzésben, ami nemsokára jön, lesz sok.