2013. október 5., szombat

Bepótlás - Április - Templomok

Áprilisban Eszterrel elmentünk Tajpej legnagyobb Konfucius templomába. Az előző, esős hétvégére terveztük ezt, de hát az eső miatt el kellett halasztani. A templom előtt macik egy csoportja áll, a fülüket, a szemüket vagy a szájukat befogva. Több különálló épületből és épületcsoportból állt. A kertje szép volt, egy idősebb néni, aki hivatalos vezető volt ott, elkezdte nekünk magyarázni a különféle jelentéseket meg ilyeneket. Az utca túloldalán egy nagyobb kert volt, tavakkal, szökőkutakkal és kis szobrokkal. A Konfuciánus templom mögött pedig egy taoista van, ami szintén hatalmas.





























2013. szeptember 27., péntek

Bepótlás - Április - Botanikus kert

Április elején a tajvaniak a sírseprési/ sírtakarítási ünnepet ünneplik, magyarul az ő – gondolom a taoista, de ebben nem vagyok biztos – halottak napját. A hosszúhétvégét kihasználva Eszterrel és Daphne-vel elmentünk a botanikus kertbe. Szeptemberben már jártam arra, de akkor már szinte minden elhervadt vagy sárgult, így mindenképpen vissza akartam menni tavasszal. Mivel a történeti múzeum mellett van, a múzeumba is bementünk, ahol már jártam szeptemberben. Egy másik szárnyában egy Michelangelo kiállítás volt, így a jellegzetesen kínai épület elé egy hatalmas Dávid szobrot állítottak, ami egy furcsa képet eredményezett. A botanikus kerttől nem ájultam el, de érdekes volt. Furcsa növényeket és fel-felbukkanó állatokat fotózhattam – ami macskák, békák és madarak fényképezését jelenti, plusz úszkáló halak, sokszor sikertelen felvételeit. A végén lázas természetfotósokkal találkoztunk, akik hason fekve fényképezték a füvet. Nem volt semmi érdekesebb növény a közelben, erről következtettünk a fűfotózásra. Aztán egy sushi étterembe rángattam a többieket, ha már volt egy a közelben.
A hétvégén az eső miatt nem lehetett sok mindent csinálni. Ami nem is volt nagyon baj, mert benti programot terveztünk, főzőcskézést. A dél-afrikai lány hívott meg magához, mert ő egy külön házban lakik, így persze van konyha és ott is lehetett aludni. Marta volt, Leyla, egy török fiú, a dél-afrikai lány és én. Egy külön kis busszal kellett felmennek hozzá, egy elzárt lakó közösségbe, ahova be sem engedtek minket, ameddig nem hívta fel Charmaine az őröket, hogy tényleg az ő vendégei vagyunk. Szép haza volt egy hegyes környéken, amit az eső miatt vastag ködfelhő és a közelben félbe maradt, régi stílusú lakóházak – vagy inkább „lakópaloták” – tettek félelmetesebbé. A ház szuper volt, tele cicákkal, amik nem nagyon barátkoztak velünk össze és a nappali egyik falával, ami teljesen üvegből volt. Nem lehetett semmit látni a köd miatt, így úgy tűnt, hogy nincs is sem alattunk, sem a közelünkben semmi. Persze én aludtam az ehhez a falhoz közel tolt kanapán, hogy végig arra gondolhassak, hogy mennyit eshetek majd lefelé, ha legurulok róla. Marta omlettet sütött, Leyla zöldséges ételt csinált, Charmaine pedig édességet, én pedig a szokásos tajvanosított töltött paprikát. Este filmeket néztünk.  

Másnap is hasonló idő volt és Charmaine győzködött is minket, hogy maradjuk még. Szerintem a csomó maradék mondatta vele. Nem, csak vicceltem. Bár nem a maradék mennyiségéről, annak ellenére, hogy aznap este is degeszre ettük magunkat és másnap ebédre is ezeket ettük.






























Bepótlás - Március - Yingge

Eljött az idő egy kis újabb bepótlásra. Rövid tömör bejegyzéseket tervezek sok-sok képpel. Márciusban Daphne-vel és Tamara-val együtt elmentünk egy szokásos szervezett kirándulásra. Amikor meghallottunk, hogy a James Bond legújabb részét kell néznünk a buszon leszörnyülködtük magunkat, de aztán ebből lett az egyik legviccesebb dolog, amit valaha életemben csináltam: Daphne-vel kommentálni a filmet és kitalálni, hogy mit is mondhatnak, mert a hang nem jutott el hozzánk. Ki sem akartunk szállni a buszból. Tamara fáradt volt és kevésbé örült a mi egész buszra kiterjedő vihogásunknak.
Délelőtt kirándulni vittek. Az erdei séta közepén egy kisboltba botlottunk, ahol egy nyakkendős kutyával próbálták becsábítani a vevőket. Illetve egy kísértet házat is találtunk. Mivel mi külföldiek vagyunk és így gyorsabban sétálunk, a csoport elejére kerültünk, így kb. önjogulag mi dönthettünk, hogy merre megyünk. Már nem emlékszem, hogy a másik cél mi lett volna, de mi egy vízesést választottunk és szerintem jól döntöttünk.
Aztán ebédeltünk. Tamara el lett tőlünk különítve, a vegetáriánus asztalhoz került. Szerencsére egy srác is ült vele. Ha ő nem lett volna eléggé magányos lett volna, egyedül egy nagy asztalnál. Aztán egy híresebb városkába vittek, Yingge-be. Először egy sütis boltba mentünk be, ahol tök fincsi sütit ettünk. Aztán pedig a közelben lévő azt hiszem kerámia múzeumba. Régebbi tárgyaktól kezdve modern alkotásokig minden volt. A kedvencünk mégis a WC tévé volt, a WC kagylóba szerelt tévé. Nem volt itt sok időnk, így nem is néztünk meg mindent. Indultunk tovább, hogy odaérjünk a kerámiázáshoz.
Útközben egy férfivel találkoztunk, aki a kutyáját betanította, hogy egy felállított kamera mögött állnom és úgy nézzen ki, mintha fotót csinálna az errefelé járó emberekről. Ez persze mindenkinek tetszett, így legalább 20 percet töltöttünk, annak ellenére, hogy előtte meg siettünk. Nekünk nem tetszett a dolog. A kutya, és amit csinált olyan természetellenesnek és kényszeredettnek látszott. Inkább messzebb álltunk és ott beszélgettünk ameddig a többiek kivihogták magukat.
Vasúti sínek felett is átsétáltunk, hogy elérjük a város híres utcáját. Ekkor döbbentem rá, hogy ez annak a vonalnak a sínje, amivel Taoyuan-ba jártam ki és itt is megálltunk minden nap.
A kerámiázásnál el kellett döntenünk, hogy mit akarunk csinálni, bögrét vagy tálat. Én bögrét választottam. A forgó korong mellé ültettek és segítettek meg formázni azt, amit akartunk. Büszke voltam magamra, mert elég sokan nem figyeltek és az egész a ruhájukra pörgött ki. Én ezt megúsztam. Aztán az elkészült formát díszíthettük. Én fület csináltam rá és egy kis bocit a fülre és a csésze szélére. Sajnos, amikor hetekkel később megkaptuk a kész bögréket a boci eltűnt, csak a nevem maradt meg a bögrébe, amit beleírtam. Másokkal is ugyanez történt.

Aztán a híres utcácskán sétáltunk. A teáiról és a teáscsészéiről híres, amiket itt lehet venni. Mi is rengeteg teás és étkészletes boltba mentünk be. Emellett talán a Spongebob alakú gofri volt nap végének az egyik fénypontja.