Májusban
Daphne-val felmentünk a 101 tetejére. Eléggé húzós az ára, de muszáj legalább egyszer
felmenni. A nap egyik legrosszabb döntése volt aznap zöld ingben menni, mert
készítettek egy képet rólunk a felmenetel előtt. Zöld fal elé kell állni és
aztán bevágták mögénk a képet. A zöld ing és zöld háttér eredménye az lett,
hogy a felsőtestem eltűnt és átlátszó lett. Percekig röhögtünk rajta és
eldöntöttük, hogy megvesszük a kinyomtatott képet bármennyi is legyen, mert ez
egyszerűen túl vicces. Hát ez nem történt meg, mert a bármennyinél is drágább
volt. A világ leggyorsabb liftje felvitt minket a 90.-re és a 91.-re. Onnan körbejárkálva
fotózhattuk a várost. Egy kicsit párás volt az idő, de szinte lehetetlen
kiszámolni, hogy mikor a legjobb menni. A suli épületét kerestük egy darabig és
sikerült is megtalálnunk. Majd az épület közepébe mehettük be, ahol az a
szerkezet található, ami stabilizálja az épületet szél ellen és földrengéskor. Innen
egy sötét szobába jutottunk, ahol Tajvan híres tájainak a képei voltak a
falakra vetítve. Perceket töltöttünk itt, hogy mindegyik lefényképezhessük. Innen
egy korall múzeumba vezetett az út, ahol megmunkált korall szobrokat láthattunk.
Majd kimehettünk és kintről is megnézhettük a kilátást.
Végül
az épület aljában vettünk magunknak fagyit az itt legjobbnak tartott fagyizóban,
ami tényleg fincsi volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése