2013. november 27., szerda

Bepótlás - Június - CKS rezidenciája és a tofu utca

Júniusban Daniela-val döntöttük el, hogy elmegyünk valahova az egyik hétvégén. Mivel neki ez már a 3. éve volt itt, nehéz volt olyan helyet találni, ahol még nem volt, de végülis sikerült. Chiang Kai-shek egykori rezidenciáját néztük meg a város szélén, amit egy nagyobb park vesz kívülről. Már bement előtt megálltunk egy másik parkban, ahol érdekes madarak ugrándoztak körbe. Elég közel lehetett menni hozzájuk, akkor sem ijedtek meg. A rezidenciában a legelső kiállított dolog CKS autója volt. Aztán, hogy elkerüljük a tömeget, egy eléggé dzsungeles, másik úton indultunk el, mint mindenki más. Ez egy kis domb tetején lévő kilátóhoz vezetett, amit nem gyakran látogathatnak és ahol persze megint a legfontosabb dolog kötötte le a figyelmünket: hogyan szednek a hangyák széjjel egy összeaszott gyík tetemet.
Lefelé jövet elhagyatott viskók mellett jöttünk el, amik a személyzet házai lehetek, mert elég közel voltak magához a rezidencia épületéhez. Az épületben nem fotóztunk, de egy öreg teremőr bátyi és néni leállt velünk beszélgetni. Sokáig ott tartottak, mert a szokásos kérdések után a helyről és a tárgyakról kezdtek el nekünk mesélni – vagyis inkább Daniela-nak, aki jóval többet értett meg, mint én.
Kijövet a parkot néztük meg. Az egyik kedvenceim ott az állatok képére megmunkált szobrok voltak. A park közepén felállított közlekedési lámpa döbbentett meg minket. Régen ekkora lehetett ott a forgalom? Gyorsan végeztünk a parkkal, mert már ebédidő után volt és a metrótól a rezidenciáig sétálva egy nagyon jó pizzás helynek kinéző helyet láttunk. Ott is ebédeltünk. Előttünk készítették el a pizzákat és aztán rendes kemencében sütötték meg, amit nem látunk itt rendszeresen. Hazafelé jövet pedig megálltunk egy boltban. Ott nézelődtünk, amikor minden elkezdett mozogni körülöttünk. Senki más nem vette rajtunk kívül észre, sőt az eladó Daniela kérdésére még azt is mondta, hogy ő nem érzett semmit.

Délután Daphne-vel mentünk tofu utcába. 10 percnyire van a sulitól busszal és mindenki az első heteiben elmegy. Nekem ez egy kicsit tovább tartott. Régi, vörös téglás, japán időkből való házak között fut az utca. A leghíresebb étel a büdös tofu, amit már végülis megkóstoltam, de azt hittem itt büdösebb lesz. Nem elég különleges, ha nem elég büdös. Van, amikor elmegyek egy büdös tofu stand mellett és levegőt sem lehet venni. Azért vettem, de kiderült, hogy csak hatalmas adaggal lehet venni. Alig bírtam megenni. Nem kívánom majd egy darabig.








































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése