2013. november 25., hétfő

10/10 és az Elefánt hegy

Ezek után minden ment tovább a rendes kerékvágásban. Október 10.-e, a kínai köztársaság születésnapja a következő fontosabb esemény, amiről be tudok számolni. Megkértem az egyik language exchange-emet, hogy menjünk be aznap a városba és nézzük meg a felvonulást, amit ezen a napon szoktak tartani. Ő nagyon lelkiismeretesen utána nézett és mondta, hogy a felvonulás „zártkörű”, előre bejelentett csoportok mehetnek. Ahogy mondta, általában különféle csoportok és szervezetek küldenek ki csoportokat. Azért gondoltuk, hogy mégis elmegyünk, mert ő sem volt még és engem is érdekelt. Ahogy beértünk láttuk, hogy több út le van zárva, sőt annyira körbe volt kerítve a felvonulás, hogy ha nem tudtam volna, hogy van felvonulás akkor sosem jöttem volna rá, mi van a kordonok mögött.
Sétálgattunk egy kicsit a környéken, ami jó volt, mert annyit tanultam már a tajvani politikáról, de még sosem láttam „akcióban”. Itt pedig pontosan ezt kaptam a kormány ellenes tüntetéssel, aminek a közepébe csöppentünk. Ez eléggé félelmetesen hangzik, de itt még a tüntetés is teljesen nyugodt, így semmi miatt nem kellett félnünk. Rendőrök és kiskatonák is kivonultak, de az utóbbiak csak a katonai járműveik mellett álltak. Láttunk viszont cukin beöltözött lányokat, akik boldog születésnapot táblákkal álltak és fotózkodtak másokkal.
Mivel szinte mindent láttunk, ami lehetett, elindultunk visszafelé. A metrómegállóhoz menet néztük, hogy az ünnep miatt minden múzeum ingyenes és kettő mellett is elmentünk, így mind a kettőbe bementünk. Az egyik az egyik helyi banknak a régi épülete volt, amit bank és pénz múzeummá alakítottak. A legérdekesebbnek mégis egy régi, japán térkép bizonyult, ami előtt legalább 20 percet álltunk, tárgyalva a rajta lévőket. A második emeleten, eléggé nem témába vágóan természettudományi múzeum volt, többek közt dínócsontvázakkal.
Szemben ezzel a múzeummal egy másik áll, amit már régen meg akartam nézni, de sosem jutott rá időm. Aznap sem volt nagyon, mert másnap kínai vizsgám volt és megígértem az osztálytársaimnak, hogy találkozok velük aznap, hogy a megírt szituációnkat gyakoroljuk. Így csak futólag mentünk be a múzeumba. A bejáratnál az 1800-as években, pár hétig életben lévő köztársaság tigrises zászlója volt kirakva. Majd felmentünk az épület második emeletére, ahol bennszülött törzsekről volt kiállítás. Mindenképp visszamegyek majd ebben a múzeumba, mert gyönyörű az épülete, potom összegért lehet más napokon is bemenni és az időhiány miatt tényleg csak végigfutottunk rajta.
Pénteken megírtuk a vizsgát, utána pedig a japán barátnőmmel találkoztam, akivel bent ettünk a városban, megbeszéltük, hova akarunk elutazni a télen és tavasszal és azt is eldöntöttük, hogy tartunk együtt egy halloween-i bulit.

Szombaton Hajnival másztuk meg az Elefánt hegyet, ahonnan nagyon szép látvány nyílik a városra és a 101-re. A szokásos rengeteg lépcsős kirándulás volt, de megért, mert szinte teljesen olyan volt a látvány, mint a 101 tetejére (ahol már jártam, csak majd be kell hoznom magam az események összefoglalásával). Persze a legtöbben azért jöttek, mit mi és így nehéz volt másokat kerülgetne fényképezni, de ezért sikerült. Az egyik legérdekesebb dolog az 101-n kívül egy hatalmas pók volt, ami egy-két képben is szerepel, mert nem lehetett kikerülni. Az idő egész jó volt, borult, de még elviselhetetlenül párás, ami általában az ilyen kirándulásokkor a legelviselhetetlenebb. Visszafelé pedig a hegy alján lévő templomot néztem meg.















































2013. november 9., szombat

Bepótlás - Május - Jiufen

Májusba Eszterrel Jiufen-be mentünk, ahol ő addig még nem volt és ezen változtatni kellett. Macerásabbra sikerült az utunk, mint ahogy terveztük, mert ahonnan gondoltam, onnan nem indultak közvetlen buszok a vásárlós utcába, így egy tengerparti városban át kellett szállnunk. Én már voltam Jiufen-ben, de voltunk olyan helyeken is, ahol én előtte még nem vártam, például egy templomba és egy kis utcácskában, ami Miyazaki-t a Chihiro-ban rajzolt rajzaira ihlette.

Később Tajvani őslakosok napokat tartottak az egyetemen, ugyanabban a fesztiválnak a keretében, amihez a dumpling készítés is tartozott: Daphne-vel több koncertet és táncbemutatót is megnéztünk.

(A végén a szokásos közösségi szobai kilátás)