Ezek
után minden ment tovább a rendes kerékvágásban. Október 10.-e, a kínai
köztársaság születésnapja a következő fontosabb esemény, amiről be tudok
számolni. Megkértem az egyik language exchange-emet, hogy menjünk be aznap a
városba és nézzük meg a felvonulást, amit ezen a napon szoktak tartani. Ő
nagyon lelkiismeretesen utána nézett és mondta, hogy a felvonulás „zártkörű”,
előre bejelentett csoportok mehetnek. Ahogy mondta, általában különféle
csoportok és szervezetek küldenek ki csoportokat. Azért gondoltuk, hogy mégis elmegyünk,
mert ő sem volt még és engem is érdekelt. Ahogy beértünk láttuk, hogy több út
le van zárva, sőt annyira körbe volt kerítve a felvonulás, hogy ha nem tudtam
volna, hogy van felvonulás akkor sosem jöttem volna rá, mi van a kordonok
mögött.
Sétálgattunk
egy kicsit a környéken, ami jó volt, mert annyit tanultam már a tajvani
politikáról, de még sosem láttam „akcióban”. Itt pedig pontosan ezt kaptam a
kormány ellenes tüntetéssel, aminek a közepébe csöppentünk. Ez eléggé
félelmetesen hangzik, de itt még a tüntetés is teljesen nyugodt, így semmi
miatt nem kellett félnünk. Rendőrök és kiskatonák is kivonultak, de az utóbbiak
csak a katonai járműveik mellett álltak. Láttunk viszont cukin beöltözött
lányokat, akik boldog születésnapot táblákkal álltak és fotózkodtak másokkal.
Mivel
szinte mindent láttunk, ami lehetett, elindultunk visszafelé. A metrómegállóhoz
menet néztük, hogy az ünnep miatt minden múzeum ingyenes és kettő mellett is elmentünk,
így mind a kettőbe bementünk. Az egyik az egyik helyi banknak a régi épülete
volt, amit bank és pénz múzeummá alakítottak. A legérdekesebbnek mégis egy
régi, japán térkép bizonyult, ami előtt legalább 20 percet álltunk, tárgyalva a
rajta lévőket. A második emeleten, eléggé nem témába vágóan természettudományi
múzeum volt, többek közt dínócsontvázakkal.
Szemben
ezzel a múzeummal egy másik áll, amit már régen meg akartam nézni, de sosem
jutott rá időm. Aznap sem volt nagyon, mert másnap kínai vizsgám volt és megígértem
az osztálytársaimnak, hogy találkozok velük aznap, hogy a megírt szituációnkat
gyakoroljuk. Így csak futólag mentünk be a múzeumba. A bejáratnál az 1800-as
években, pár hétig életben lévő köztársaság tigrises zászlója volt kirakva.
Majd felmentünk az épület második emeletére, ahol bennszülött törzsekről volt
kiállítás. Mindenképp visszamegyek majd ebben a múzeumba, mert gyönyörű az
épülete, potom összegért lehet más napokon is bemenni és az időhiány miatt
tényleg csak végigfutottunk rajta.
Pénteken
megírtuk a vizsgát, utána pedig a japán barátnőmmel találkoztam, akivel bent
ettünk a városban, megbeszéltük, hova akarunk elutazni a télen és tavasszal és
azt is eldöntöttük, hogy tartunk együtt egy halloween-i bulit.
Szombaton
Hajnival másztuk meg az Elefánt hegyet, ahonnan nagyon szép látvány nyílik a
városra és a 101-re. A szokásos rengeteg lépcsős kirándulás volt, de megért,
mert szinte teljesen olyan volt a látvány, mint a 101 tetejére (ahol már
jártam, csak majd be kell hoznom magam az események összefoglalásával). Persze
a legtöbben azért jöttek, mit mi és így nehéz volt másokat kerülgetne
fényképezni, de ezért sikerült. Az egyik legérdekesebb dolog az 101-n kívül egy
hatalmas pók volt, ami egy-két képben is szerepel, mert nem lehetett kikerülni.
Az idő egész jó volt, borult, de még elviselhetetlenül párás, ami általában az
ilyen kirándulásokkor a legelviselhetetlenebb. Visszafelé pedig a hegy alján
lévő templomot néztem meg.