2013. november 9., szombat

Danshui és a cicák faluja

Hétfőn elkezdődtek a tajvani órákat. Ez csak egy bevezetés a tajvani őslakosok nyelvébe. Eddig a különféle hanglejtéseket gyakoroltuk és egy dalt is megtanultunk és elénekeltünk, ami tajvaniul volt. Az írásjelek ugyanazok, mint a kínaiban, mert nincs a tajvaninak saját írása, csak máshogy ejtjük ki azokat a karaktereket.
Kedden a language exchange-emmel találkoztam, aki hozta az egyik barátját, annak egy indiai és két japán ismerősét, így egészen érdekes társaság lettünk. Kínaiul beszélgettünk, ami néha csak azért volt idegesítő, mert az indiai fiú, aki egy csoporttal alattam van, sokkal jobban beszélt, mint én.
Szerdán kínai után árnybáb készítésre mentem. Én egy sárkányt választottam. Először körberajzoltunk a sablont egy műanyag lapra, majd kivágtuk. Kifestettük, ahogy akartuk és pálcikákból és zsinórból megcsináltunk a mozgató alkatrészeit. Befejezni nem tudtam, mert mennem kellett ebédet venni, utána pedig a szerdai órám csoportjával találkozni, mert csoportmegbeszélést kellett tartanunk. A tanár, aki megmutatta nekünk, hogy kell az egészet megcsinálni, befejezte nekem és másnap megkaphattam. Nem lett rossz, csak sok festék lepattogzott róla.
A kínai és aztán a másik órám leterhelt, így nem tudom mi lesz szerdánként, amikor majd a harmadik órám is meg lesz tartva.
Csütörtökön elmehettem az itteni igazolványomért, de csak azután, hogy jobban felöltöztem. Egyik napról a másikra olyan hűvös lett, hogy a térdnadrágomat át kellett napközben cserélnem egy hosszú gatyára.
Pénteken biciklizni mentem egy angol sráccal, akivel a szakom orientációján ismerkedtem meg. Danshui-ba mentünk fel, Tajpej északi részére. Már többször voltam itt, ahol a Tajpejen keresztül folyó folyó a tengerbe ömlik. Amikor múlt nyáron biciklizni mentünk, ugyanerre voltunk, de akkor sokkal nagyobb távot tettünk meg. Most annak csak egy részét bicikliztünk le, fel az öbölig. A legszebb időben mentünk, naplemenetében, ami csak ezért olt rossz, mert a nem kiépített bicikli út egy éjszakai piacon megy keresztül, ami pont ekkor kezdett éledni. Aztán visszaadtuk a bérelt bicikliket és Shilin-be, egy nagyobb éjszakai piacra mentünk, ami pont a hazafelé úton volt.
Szombaton virág és jáde piacra mentünk egy új magyar lánnyal. Jáde piacon meg kellett javítatnom egy ott vett szerencse fittyegűmet és sikerült egy jáde gyűrűt is vennem, pontosabban egy nem igazi jáde jáde gyűrűt. Eredetit nem nagyon lehetne ennyi pénzből venni. A virágpiacon egy új növényt vettem magamnak, ahelyett, amit oda kellett másnak adnom, amikor hazamentem. Sikerült is vennem. Egy darabig betegeskedett, ami után hazahoztam, de mostanra úgy tűnik életben fog maradni.
Vasárnap végre megtörtént az, amit már olyan régen terveztem: eljutottam Houtong-ba, cica faluba. Tajvani lányokkal kellett volna mennem, de a „vezetőnek” az anyukája kórházba került azon a hétvégén, így ő és a barátai lemondták. Így én „vezettem” mivel én tudok a legjobban kínaiul azok közül, akik eljöttek, akik nem voltak sokan, csak Leyla és Basak.
Vonattal mentünk, aztán buszra szálltunk. A busz belseje is cicákkal volt kidíszítve, az elejére pedig cica szemek voltak festve. A cicák faluja egy hegyoldalban van. A völgyben egy folyó folyik és ott futnak a vonatállomás sínei is. Az első cicák már az állomáson megjelentek és a kirakott cica etető tálak is. A faluba egy furcsa, modern dizájnos felüljáró vezetett végig.
A falu cicás részére érve megtöbbszöröződött a cicák száma. Aznap nem esett az eső, ezért is mentünk, de fülledt meleg volt így az össze cica csak döglődött. Az árusok voltak csak aktívak, akik cica kaját és cica játékokat árultak. Több lányt is láttunk, akik kinyitott cica kajás konzervekkel meg kiskanalakkal szaladgáltak körbe, hogy etethessék a cicákat. A cicák eléggé eltérőek voltak. A legtöbb felnőtt cica volt, csak 1-2 fiatalabbat láttunk. Voltak gondozottak és kevésbé gondozottak is. Azt viszont észrevettük, hogy többjükön voltak „harci” sérülések. Végigjártuk az utcácskákat és a boltokat is, amik minden cicásat árultak. A végén kis házacskák voltak, mint a kutyaházak, csak cicáknak. Cicaházak.
Ezek után visszamentünk a völgybe, ahol még több cicás bolt várt és bányászati múzeum. A területen régen nagyon fontos volt a bányászat, ami céljából a legtöbb épület a környéken fel lett húzva, hidaktól kezdve a dolgozók „kollégiumáig”. A legtöbb épület ma már eléggé lerobban állapotban van.

(Bocsánat a megfordítatlan képekért. A mobilommal csináltam őket és a mobilom és a gépem utálja egymást és ez az eredmény.) 

(A végén random képek a koleszban)